Fülszöveg
"Michael Vignal a nevem. Michael, nem Michel. Anyám francia volt, apám angol. Nem mintha számítana. Az országok, azok csak országok, ami meg a szüleimet illeti... nos, az ő szerepük ebben a történetben létfontosságú, de rövid: életet adtak Louis-nak, a bátyámnak meg nekem, azután meghaltak.
Apám ment el először, akkor még Angliában éltünk. Én óvodába jártam, alig emlékszem rá. Se a hangjára, se az arcára - ha a fényképekre nézek, egy idegent látok magam előtt. Rémlik, hogy egy reggel integettem neki a nappali ablakából. Emlékezetem szerint odalenn van az előkertben, bár valójában nem őt látom; csak a kezemet, meg halvány tükörképemet az ablaküvegben, aztán mögötte, elmosódva, a veranda sarkát, a csillogó füvet és az alacsony, szürke égboltot. Érzem, bár látni nem látom, hogy mögöttem áll anyám, s bíztat, hogy integessek csak.
Lehetett bármelyik reggel, gondolom - én mégis apám halálával kapcsolom össze önkéntelenül. Április elsején vesztette életét, a bolond, véletlenül elvágta az...
Tovább
Fülszöveg
"Michael Vignal a nevem. Michael, nem Michel. Anyám francia volt, apám angol. Nem mintha számítana. Az országok, azok csak országok, ami meg a szüleimet illeti... nos, az ő szerepük ebben a történetben létfontosságú, de rövid: életet adtak Louis-nak, a bátyámnak meg nekem, azután meghaltak.
Apám ment el először, akkor még Angliában éltünk. Én óvodába jártam, alig emlékszem rá. Se a hangjára, se az arcára - ha a fényképekre nézek, egy idegent látok magam előtt. Rémlik, hogy egy reggel integettem neki a nappali ablakából. Emlékezetem szerint odalenn van az előkertben, bár valójában nem őt látom; csak a kezemet, meg halvány tükörképemet az ablaküvegben, aztán mögötte, elmosódva, a veranda sarkát, a csillogó füvet és az alacsony, szürke égboltot. Érzem, bár látni nem látom, hogy mögöttem áll anyám, s bíztat, hogy integessek csak.
Lehetett bármelyik reggel, gondolom - én mégis apám halálával kapcsolom össze önkéntelenül. Április elsején vesztette életét, a bolond, véletlenül elvágta az elektromos fűnyíró vezetékét.
Angliai életünkről egy másik emlékem van még csupán. Arra emlékszem, hogy ámulattal rácsodálkoztam egy kis erdőségre a távolban, meg hogy milyen érzést keltett bennem. Akkoriban persze nem volt szavam erre az érzésre, ma már úgy hiszem, a vágyakozás a legközelebb álló kifejezés. (...)
Emlékszem, hogy egyszer, alkonyatkor megbámultam ezt az erdőszegélyt: a nap éppen lebukott, ezüstbe-aranyba burkolva a fák koronáját, én meg unos-untalan törölgetni kényszerültem a lélegzetemtől bepárásodott ablakot, hogy tisztán lássak. Egyszerre voltam szomorú és izgatott, egy kicsit féltem is... meg nem mondom, miért."
A történet Michaelről, Louis-ról, Alexről és Isobelről szól, négy kamaszról, akik a családi kötöttségek elől egy erdőbe menekülve megalapítják saját, utópisztikus köztársaságukat. Vadásznak, gyűjtögetnek, megismerik a szerelmet, s közben nagyszabású színielőadásokat rendeznek a francia forradalom eseményei alapján. Az Erdő Köztársaságban minden idillinek tűnik, egészen Joy, a titokzatos lány megérkezéséig. Hatására a csoport törvényei megszigorodnak, egymáshoz fűződő viszonyuk egyre feszültebbé válik, a polgártársból hamarosan gyanúsított, majd vádlott lesz. Ahogy közeledik a nyár legforróbb időszaka, az Erdő Köztársaság elkerülhetetlenül sodródik a megrázó és rémisztő vég felé.
Sam Taylor 1970-ben az angliai Nottinghamshire-ben született és töltötte ifjúságát. Nyolc éven át popkultúrával foglalkozó újságíróként dolgozott - többek között a The Observer, a London Evening Standard, a Q, a Vogue szerzőjeként és szerkesztőjeként. 2001-ben felhagyott korábbi állásával, s feleségével és gyermekeivel Franciaországba költözött.
Az Erdő Köztársaság az első regénye.
Vissza