Atomok és molekulák

Előszó

Sétára hívom az olvasót a kémia vidékére. Változatos sokrétű, jelenségek tárulnak e vidéken elénk. Bőven találunk rajta mély és szövevényes barlangokat, melyek azt sejtetik, hogy az anyag és élet legrejtettebb titkai közelébe vezetnek, de akadnak rajta az ember alkotóerejét hirdető bércek és csúcsok is. Sétáljunk, és beszélgessünk arról, ami utunkba akad, de ne a külsőre fordítsuk figyelmünket, hanem arra, ami az alaktól függetlenül az anyag sajátossága.
Nem másszuk meg a legmagasabb csúcsokat, csak alulról csodáljuk meg szépségüket, s nem fogunk leereszkedni a legmélyebb barlangokba, csak futó pillantásokat vetünk titokzatos világukba. Utunk azért mégsem lesz teljesen sík, kisebb-nagyobb kapaszkodók nem kerülhetők ki, mert különben sétánk egyhangúvá lenne. Néha nagyobb dombok is kerülnek majd utunkba, melyek megmászása a gyakorlatlannak talán némi erőfeszítéssel jár, de a szép kilátás, mely a dombtetőről nyílik, megéri ezt. Ha azonban valaki semmiképen sem kedveli az erőfeszítést, meg is kerülheti a dombot, az út további részén még mindig akad elég néznivaló számára, bár a kép, amely benne kialakul, nem lesz oly egységes, mintha nem sajnálta volna a fáradságot a domb megmászására.
Nem járhatunk mindig a legszebb és legvadregényesebb tájakon, hogy eljuthassunk ide, egyhangúbb vidékeket is útba kell ejtenünk. Talán nem veszik zokon olvasóim, ha nem titkolom el, hogy a kémia megismerésének örömét is fáradsággal és kitartással kell kiérdemelni. Nem részletes térképet készíteni jöttünk a kémia vidékére, hanem tanulságos sétára, ne is várja tehát az olvasó, hogy minden részletet szemügyre vegyünk, s minden kérdést megbeszéljünk. A legfontosabb és legidőszerűbb kérdéseket ugyan nem hagyjuk szó nélkül, nem szándékozom azonban minden fontos kérdés megbeszélésével fárasztani olvasóimat.
Nem részletes tudás közvetítése a célom, hanem a kémia alapelveinek, gondolkodás- és munkamódjának a megismertetése.
Abban a reményben, hogy sikerül az olvasó érdeklődését a kémia iránt felkelteni, kérem, kezdjük meg utunkat.
Budapest, 1945 őszén.
A SZERZŐ Vissza