Előszó
Az erdészeti növénytan a növények belső és külső szervi felépítésével, életműködésével, a hazai erdőkben előforduló legfontosabb fás-és lágyszárú növények rendszerezésével és ismertetésével,...
Tovább
Előszó
Az erdészeti növénytan a növények belső és külső szervi felépítésével, életműködésével, a hazai erdőkben előforduló legfontosabb fás-és lágyszárú növények rendszerezésével és ismertetésével, valamint a leggyakoribb növénytársulásokkal foglalkozó tudomány. Az erdészeti növénytan tehát a botanika speciális ágazata, és elsősorban az erdő növényvilágával ismertet meg.
Az erdész munkájának javarésze az erdőhöz kötött. Az erdő sokféle élőlény életközössége. Vírusok, baktériumok, gombák, lágyszárú növények, cserjék, fák, rovarok, madarak és emlős állatok egymásra utalva élnek az erdőben. Közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak egymással, hatással van az egyik élőlény a másikra. De az élőlények nemcsak egymással, hanem környezetükkel, az éghajlattal, a talajjal, a domborzattal is kölcsönös kapcsolatban állnak. Az erdő élőlényei közül számunkra a legfontosabb szerepet a fásszárú növények játsszák.
Az élőlényekre jellemzők az életjelenségek. Ezek: anyagcsere, fejlődés, szaporodás, mozgás, ingerlékenység. Testük fontos alkotóeleme a szén (Carbon), továbbá az oxigén, a hidrogén és a nitrogén. További alapvető tulajdonságuk : testük sejtes szerkezete» A sejtekben az élet székhelye a protoplazma.
Az élettelen természeti tárgyakra sohasem jellemzők az életjelenségek, testük nem sejtes felépítésű.
Az élő természeti tárgyak két nagy csoportja a növény- és az állatvilág. E két csoport szétválasztása nem egyszerű, ha a fejlődés alacsonyabb fokán álló szervezeteket vizsgáljuk. Ugyanis alig tudunk különbséget tenni közöttük. Ez a tény egyébként azt is igazolja, hogy a növények és állatok közös eredetűek.
Vissza