Erdészeti kutatások 2007-2008

Előszó

Az emberek kerek évfordulók kapcsán egyfajta mérleget szoktak készíteni Számba veszik sikereiket, kudarcaikat, értékelik a megtett szakmai út jelentős állomásait. Évforduló kapcsán emlékezünk mi is, hiszen 110 évvel ezelőtt bontakozott ki a szervezett erdészeti kutatómunka.
Darányi Ignác, akkori kiváló földművelésügyi miniszter kezdeményezésére Selmecbányán megalakult az Erdészeti Kísérleti Állomás, jelenlegi intézetünk jogelődje. Az alapító okirat aláírása óta a 110 esztendő gondokkal, izgalmakkal és sikerekkel telt el. A selmeci kezdetektől a Trianon miatti Sopronba költözésen át, az 1949. évet követő budapesti kiteljesedés jelentős eredményeket hozott a hazai erdészeti kutatás számára.
Az idei jubileum alkalmából tisztelettel kell emlékeznünk mindazokra a kutatókra, professzorokra, mérnökökre, erdészekre, akik a kutatás ügyét kezdeményezték, felkarolták és támogatták. Az alapítók mellett külön meg kell említenünk a Selmecbányái kutatóintézet első igazgatójának, a nemzetközi szinten is szaktekintélynek számító Vadas Jenőnek a nevét. Az intézethez és a felsőoktatáshoz kapcsolódó kutatómunka kiválóságai közül említést érdemel Fekete Lajos, Fekete Zoltán, Roth Gyula, Fehér Dániel, Magyar Pál, Bokor Rezső, Partos Gyula, Lády Géza, Babos Imre, Magyar János, Májer Antal, Igmándi Zoltán, Kopeczky Ferenc, Koltay György, Keresztesi Béla, Márkus László neve is.
A mindennapi élet gondjai között szívesen emlékezünk vissza a megtett útra főleg akkor, ha az emlékek között több az eredmény, mint a kudarc, ha az emlékeket az értelem és az érzelem elismerő koszorúja fonja össze. A 110 év folyamán - amely több, mint egy emberöltő, és jelentős időtartam az erdők életében is -, az erdészeti kutatás jelentős eredményekkel gazdagította a tudományt és szolgálta a gyakorlatot.
Az alapításkor az „Alapító" kihangsúlyozott követelményként határozta meg azt, hogy a létrehozott erdészeti kutatóhelynek elsősorban a gyakorlati erdőgazdálkodás fejlesztését kell szolgálniuk. Ennek megfelelően az egykori, történelmi Magyarország területén főleg az erdők természetes felújítását, az erdők nevelését és a fafajmegválasztás kérdéseit kutatták, de foglalkoztak a hegy- és dombvidékek erdőgazdálkodásának fejlesztésével, valamint a mélyebb biológiai összefüggések feltárásával.
Trianon után az erdőtelepítés és fásítás, valamint az erdei munkák és eszközök fejlesztése, és a természetes felújítás témakörei jelentették a legjelentősebb kutatási feladatokat. Az akkori eredmények elismerését igazolja, hogy az új hazai Erdészeti Kísérleti Állomás hamarosan tagja lett az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO), és hazánk rendezte Roth professzor irányításával az 1936-os Erdészeti Világkongresszust. Vissza