Erdészeti kutatások 1963/3.

Előszó

MÉRETCSOPORTOS SZERFABECSLÉS ÉS VÁLASZTÉKTERVEZÉS VIZSGÁLATA
1. KÖZLEMÉNY
1954-ben az OEF az ERTI-re bízta a „Vágástervezés helyes módszereinek megállapítása" tárgyú téma megoldását. 1957-ben a téma megoldásáról zárójelentés (2) készült. Már e zárójelentés, és a „Szemelvények a favágatás-tervezési kutatásból, különös tekintettel a szerfabecslésre" (3) című ugyancsak az „Erdészeti Kutatásokban" közölt tanulmány is ismertette a méret csoportos szerfabecslési és vágástervezési eljárást. A kísérletek szerint ez a becslési eljárás gyorsabb az üzemben eddig alkalmazott szerfabecsléseknél. A szubjektivitás részben kiküszöbölhető. Ezért alkalmas arra, hogy a választék tervezést ±10%-os hibahatárral elvégezzük.
A méretcsoportos szerfabecslés és vágástervezés lényege az alábbiakban foglalható össze:
A kitermelendő fák felvételét törzskiszámlálással, a fatömegszámítást fatömegtáblákkal, esetleg helyi fatömeggörbékkel fafajonként végezzük. Mind a törzsrészből, mind az ágból termelhető szerfa alapanyagát vastagsági méretcsoportonként táblázatokból határozzuk meg. A törzsrész méretcsoportonkénti fatömegét minden esetben mellmagassági átmérő és törzshányad függvényében kidolgozott táblázatokkal, a törzsrész- vagy az összes bruttó fatömeghez viszonyított %-os mutatók alapján, az ágrészekből előállítható szerfa alapanyagot pedig vagy vastagsági méretek szerint külső felvételek során végzett tételes becsléssel, vagy tapasztalati adatok alapján összeállított táblázatokkal állapítjuk meg. Ez utóbbi - mint később látni fogjuk - kevésbé pontos.
A mellmagassági, vastagsági fokonként számított méretcsoportok fatömege és a méretcsoportonként ágból termelhető szerfamennyiség együtt adja a vágásra kerülő, különböző vastagsági mérethatárokba eső fatömeghalmazatok terjedelmét. Ez viszont nem más, mint a különféle szerfaválasztékok előállításához szükséges bruttó fatömeg alapanyag középátmérő szerint részletezett mennyisége. Vissza