Előszó
Az ősz gondolata - gyümölcs
Mi juthatna először eszébe egy keresztény embernek az ősz és saját maga életének analógiájában? Mert valamilyen szinten azonosulnunk kell világunkkal, döntenünk kell: milyen irányban indulunk.
A válasz bennünk: az ősz az aratás, betakarítás ideje. Ilyenkor számot adunk egész éves munkánkról, s úgy megyünk a télbe, hogy raktározunk, gyűjtjük magunknak a „muníciót". Az okos ember elég olajjal megy útjára, hogy lámpása világítson majd. Kitartson végig. S megkérdezhetjük: mi jó gyümölcsöt termünk-e. Ahogy az elegendő olaj, s betakarított termény kitart, úgy az elegendő hit, amit elraktározunk szívünkbe, végig visz minket a keskeny úton, hogy azon a szoros Ajtón, ami Jézus Krisztus, be tudjunk menni.
Lehet, hogy sokszor hidegnek érezzük, s labirintusnak gondoljuk azt, ami a tavaszba visz. De ahhoz, hogy új erdő sarjadhasson a levágott csonkokon, néha nekünk is metszenünk kell magunkról, mert sokszor oltással születik az új ág, s legyen ez az oltás Isten gyógyszere, amit belénk plántálva; szeretetet növeszt bennünk. Ürítsük ki az éléskamrát, s töltsük fel jó gyümölcsökkel, amiket mi termünk!
Rossz fa nem terem, legfeljebb kidobandót. Értékesek az Úrban lehetünk kizárólagosan. Ősszel szívjuk magunkba erős gyökerünkön át az Igét, hogy ne száradjunk ki, mint a fügefa. Legyen erős az alap, építsünk sziklára, s szőjük át hitből jövő indáinkkal, hogy ne járjunk úgy, mint a magvak, amelyek porba, vagy pontosan sziklás talajra estek. Nem mindegy, hogy melyik élethelyzetünkben mit hasznosítunk, s nem mindegy, hogy mit hozunk ki belőle.
Jó gyümölcs, ez lebegjen éhes szemeink előtt!
Vissza