Szembenézve önmagunkkal

Előszó

Egyházunk, hazánk egész népünk nehéz helyzetben van. Nem az anyagi nehézségek a legsúlyosabbak - bár azok is komoly megpróbáltatást jelentenek - ennél is fontosabb azonban a hit megfogyatkozása, a gyakorló keresztények egyre csökkenő száma, a közerkölcs, a becsület, a tisztesség társadalmi méretekben érezhető megroppanása. És ezekért nem lehet csupán a 40 esztendős diktatúrát okolni, hiszen hasonló jelek mutatkoznak Nyugaton is. A szomorú jelenség okát a vad kapitalizmusban és a parttalan liberalizmus ideológiájában kell keresnünk.
A kapitalizmus a pénzt, a vagyont helyezte az emberi élet középpontjába, tette szinte istenné, amelynek oltárán az ember mindent feláldoz: tisztességet, becsületet, családot, életet. A liberalizmus az emberi szabadság hangzatos hirdetésével felszabadította az ösztönöket és elvet minden korlátozást. A médiák, a TV, rádió, sajtó ezt propagálja, miközben elhallgatja vagy avíttnak, idejétmúltnak tünteti fel a keresztény értékeket.
Ebben a milliöben kereszténynek lenni, Krisztust követni nem könnyű. A Pápai Missziós Művek legutolsó értesítője szerint a megkeresztelt katolikusoknak mindössze 10%-a jár vasárnaponként rendszeresen templomba és 40% már nem is vallja magát hívőnek. Az Egyház - Isten népe közössége - nem csupán azt várja el tőlünk, hogy magunk éljünk vallásos életet, hanem azt is, hogy próbáljuk újra evangelizálni a világot. Krisztus szava egyértelmű világos beszéd: „...tegyetek tanítványommá minden népet! Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" Ez mindannyiunk küldetése, nem csupán a számában egyre fogyatkozó, elöregedő papságé! De hát annak idején sem az a pár apostol tette kereszténnyé a világot, hanem az általuk megkereszteltek szava és példája. Tertulián így fogalmazta meg ezt, a pogányok ajkára adván a szót: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!" Ez a szeretet ellenállhatatlanul vonzotta a szebbre, jobbra, igazabbra vágyó embereket. A nélkülözhetetlen szellemi hátteret a keresztény hitre tért művelt, tanult zsidók és képzett pogányok adták. Ez a szellemi háttér, napjaink újra evangelizációjának alapja, sem lehet más, mint a tevékeny szeretetre épülő hiteles élet. A hitét élő, művelt embereknek kell kezdeményezőknek, iránymutatóknak lenniük. Nekünk, hívő magyar értelmiségiként további feladataink is vannak: mindent meg kell tennünk, hogy népünk magyar identitástudatát megtartva legyen kereszténnyé. Erős lejárató propaganda ellenében kell újraéleszteni a magyarságtudatot, a tevékeny aktív hazaszeretetet. Vissza