Erdélyi városképek

Előszó

KOLOZSVÁR MADÁRTÁVLATBÓL.

Szeretném, ha kedves és hűséges képet tudnék festeni Kolozsvár arcáról, olyan képet, amely úgy mutatja meg az arc külső formáját, hogy a város lelkének tiszta és igaz ábrázolatát is ki lehessen érezni belőle. Szeretném, ha ez sikerülne nekem, ámbátor kérdés, hogy egy ilyen képet Kolozsvárról pontosan megrajzolni és találóan kiszínezni egyáltalában lehetséges-e? Sok régi írást és sok régi képet lapoztam át, sok régi mesét és friss adatot ismerek, gyermekkorom óta sok utat tettem a Brétfűtől a Házsongárdig, a Kálváriától a Szentpéteri templomig : de könyvek, emlékek, tanulmányok, vagy sétákon szerzett hangulatok és benyomások mintha mind úgy állították volna elém Kolozsvárt, mint sokarcú és titkot-őrző várost, mely jóval többet tud, mint amennyit tudni enged magáról.
Istenem, hogy is lehetne apróra számon venni és tovább adni azt a multat, mely fölött annyi felleg és annyi napsugár suhant át s amelyen végig annyi könny, annyi vér, annyi verejték hullt, amelyet annyi öröm és annyi dicsőség fényesített, annyi bánat, csalódás és rossz sors feketített, hogy ha a város két vége közt a Szamos vize merő tintává válna, akkor is kevés lenne az események krónikásának ahhoz, hogy mindent felírjon. Vagy hogy lehetne hibátlanul megszerkeszteni a város jelenkorának a térképét és hogy lehetne kellemes összhangban felcsendülő helyszíni közvetítést adni zsibongó mai életéről? Amikor új nevet kell tanulni a város eddigi neve helyett és minden utca régi neve helyett s amikor a mostani százezer lakos egyik része nem érti meg a másikat? Vissza