Erdélyi skorpió (dedikált példány)

Fülszöveg

- Megvan! - szólt Győző diadalmasan. - Ezekkel a dokumentumokkal végre fény derül az én szimultán akciómra is, amelybe olyan sikeresen belecsábítottak. És még örülhetek, hogy élek - fűzte hozzá egy kurta nevetés kíséretében. - Ez a Kócsag, a jól szituált úriember... No csak nézzek a szeme közé, biz'isten megemlegeti azt a napot.
- Örülhetsz, ha élve megszabadulsz tőle - jegyezte meg Marcel sokat sejtető hangsúllyal a hangjában.
- Ni csak! Találtam egy kulcsot is - mondta Győző. - Itt lapult a fiók alján.
- Ja, igen - szólt Jora. - a folyosó végén lévő páncélajtó egyik kulcsa. Három kulcslyuk található az ajtón, az egyikbe éppen belepasszol. Én már kipróbáltam.
- Akkor szerencsés fickónak mondhatod magad - szólt Marcel.
- De hol lehet a másik kettő? - kérdezte Doina.
- Talán még az is megkerül. - válaszolta Győző.
- Tegyetek félre mindent - hadarta Marcel hevült izgalommal. - Tudjátok, mit ábrázol ez a rajz?
- Majd elmondod nyugodt körülmények között - közölte Győző.
- Hát persze, hogy nem tudjátok! - folytatta Marcel, nem törődve Győző megjegyzésével. - Akkor most jól figyeljetek! Ez a rajz, ennek a titkos folyosónak a tervrajza.
- Minek a tervrajza? - kérdezte Jora némi érdeklődéssel.
- Minden fel van tüntetve rajta, a legnagyobb pontossággal - magyarázta hevülten Marcel. - Sőt, az iratokból az is kiderül, hogy csak két példányban készült. Az egyik Nicu Ceaucescunál van, a másik pedig itt fekszik előttünk. Az iratokhoz mellékelt leltárból azt is meg lehet tudni, mit rejtettek el a folyosó végén lévő barlangban.
- És ez érdekes a mi számunkra? - kérdezte Doina. Vissza