Erdélyi római katolikus templomok

Előszó

A XX. század története a Kárpát-medencében beláthatatlan jövőt, nemzetek, nemzetiségek és vallások életében romlott állapotú jelent, valamint a történelem valóságának egyre gyérülő vagy hamisított dokumentumai nyomában elhomályosodó múltat eredményezett a köztudatban. Határok és uralmi helyzetek változtak meg, tömeges menekülések, ki- és betelepítések, nemzetiségi beolvadások, "etnikai tisztogatások" zajlottak és zajlanak, miközben vallási türelmetlenség, ateista propaganda, kozmopolitizmus és politikai indítékú gyalázkodás rombolja a korábban egymás mellett megférő kultúrákat.
Az események mozdulatlan és néma, gyakran már haldokló résztvevői az épületek: a templomok, kastélyok és szerény parasztházak. A birtokokból kivetés, majd hűtlen gazdálkodás következményeként pusztulnak a kastélyok; a népi építészet hajdan vidéki arculatot formáló épületeit elsöpri a modernizáció és az idegen divatoknak való behódolás. A templomokat éri az összes csapás. Az évszázadok és nemzedékek alkotóerejét, művészi képességeit, a közösségek születését, életét és halálát áhítattal egybefogó templomok a felekezetek és a nemzetiségek lecserélődésével megrokkannak, elhagyatottá, majd rommá válnak. Elmúlásuk békés, mégsem megnyugtató vagy elfogadható. Sem az egyetemes, sem a régióbeli, sem a nemzeti, nemzetiségi és felekezeti önismeret és önbecsülés nem engedheti meg néma pusztulásukat. Politikusoknak és papoknak, hívőknek és gyülekezeteknek, valamint az épületek szakértőinek, az építészeknek meg kell tenniük amit lehet, amit tehetnek, mindenki saját lehetőségei szerint. Vissza