Erdélyi Mefisztó (dedikált példány)

Fülszöveg

A három részre szakadt Magyarország harmadik részében, az erdélyi fejedelemségben, amelyet eleinte hivatalosan "az önálló Magyarországnak" neveztek, és csak később tértek át a megmásíthatatan elnevezésre: "Erdély", 1563-ban megjelent az első fejedelem új udvari orvosa, a sok vihart megélt laikus teológus és tekintélyes természettudós, az olasz Giorgio Biandrata. a római és a spanyol inkvizíció rémuralmának idején a Krisztus-gondolkodású kereszténység visszaállításának eszméjét hozza magával és egy erről szóló könyvet, amelyet a Genfben mártírhalált halt spanyol orvos, Miguel Serveto írt. A könyvet az akkor "szentjeles" (kálvinista) papnak, Dávid Ferencnek adja át, hogy ezzel kezdetét vegye az inkvizíciós dogmatizmussal szemben most már semmiféle megalkuvást nem ismerő új egyház, az egyistenhívő keresztény egyház megalapítása. A forradalmi gondolatot forradalmi cselekvés követi, amely népfölemeléssel és túlkapásokkal három éven át határozza meg a fejedelemség életét. Eszméjének halált megvető emberiességét tekintve világforradalom volt ez, az egyetlen magyar földön sarjadt világforradalom, hatásának az állam sem tudott ellenállni, maga az állam is forradalmárnak állt, három gyönyörűséges évre dogmatizmus- és vérontásellenes államalakulat jött létre Erdélyben. Aztán úgy történt, ahogyan magukra hagyott országokban és nemzetekkel történni szokott: az emberiesség-vendégjátékot megbuktatták, az eszmehordozók sorsa a szokásos megvásároltatás vagy egymás által való fölfalatás lett, mert idő volt rá, szép ráérősen, de vajon miért mégsem végérvényesen?
Dokumentumokra épített regényében az író ezt a 16. századi történetet akarja elmondani, és nem örökérvényű tanulságokat fölmutatni. Vagy még kérdezni is szeretne egyet-mást? Talán ilyeneket, hogy bár az emberiség lankadatlanul örökíti az emberiességet és annak példáit, létrejöttétől fogva mindmáig ugyan miért bünteti mégis?
Választ, mivel lehet, hogy még csak nem is kérdezett, természetesen nem vár. Vissza