Erdélyi könyvesházak I.

Előszó

A kolozsvári egykori Báthori-egyetem könyvtárának történeté azért választottam kutatásom tárgyául, mert e gyűjtemény tekinthető a középkori erdélyi magyar könyvtárfejlődés olyan összegezőjének, amelyik lehetővé teszi a XVI. századnál korábbi könyvkultúra tanulmányozását is. Ismeretes ugyanis, hogy a középkorban a könyvtárképződés, a királyi udvarok kivételével, mindenhol, így Erdélyben is, teljes egészében az egyházi társadalomhoz és intézményeihez kötődött. Ennek XVI. századot megelőző fejlődésnek az eredményeit azonban Erdélyben a reformáció majdnem teljesen megsemmisítette. Csak egyes művészi értékű, fényűző kiállítású, bibliofil kötetek maradtak fenn a könyvnyomtatás előtti, kéziratos könyvanyagunkból. Szerencsére azonban Báthori István fejedelem Gyulafehérvárról, Váradról és Kolozsvárról a jezsuita főiskola könyvtárában gyűjtötte össze a reformáció során megszűnt katolikus intézményeknek a XVI. század végén még fellelhető könyveit, és ezáltal lehetőséget teremtett az elpusztult többi egyházi könyvgyűjtemény jellegének, színvonalának megközelítő pontosságú meghatározására. A kolozsvári első egyetemi könyvtár anyagának segítségével tehát a korábbi idők erdélyi könyvkultúrájába is be lehet világítani. Egyéb egykorú, hiteles forrásanyag hiányában ugyanis egyedül ez a gyűjtemény ad módot arra, hogy az erdélyi középkori könyvtárfejlődés magyar ágáról dokumentált képet alkothasson a művelődéstörténet.
Túl ezen, az erdélyi felsőoktatás történetének is különleges forrása a Báthori-egyetem máig fennmaradt könyvanyag. Egykorú diákfeljegyzések és jegyzetek hiányában ugyanis, töredékessége ellenére is, egyedül alkalmas arra, hogy az első erdélyi egyetem falai között folytatott oktató és szellemi munka természetéről, színvonaláról megalapozott véleményt formálhasson az utókor. Vissza