Erdélyi Helikon antologiája 1927. I. (töredék)

Előszó

Helikon
A gernyeszegi kastélyban Berde Mária megálmodta, az erdélyi irodalomra reázúduló nyomorúságok kényszerítése életrehívta az irodalom munkásainak szabad munkaközösségét: A Helikont.
Nem valami „főúri szeszélyből", sem a feltétlen közszereplésre vágyakozó hiúság „úri betyárkodásából" fakadt, nem mocsári liliomként bomlott hazug virágzásba, de jött az irodalom szolgáinak szivét hordva tenyerén, a gondbaborult lelkekből, tiltakozásra mozdult szájakból, mindenfelől, ahol az írott szó abszolút szentségét hiszik és követelik lángoló hitek, jött az induló akarat, hogy támaszpontot teremtsen, ahonnan szétkiálthassa az alvó erdélyi társadalom minden rétegébe, mindazokat a bajokat, amik igaz meggyőződése szerint amúgy is lélekzet után kapkodó irodalmunkat haldoklásba kergetik.
A szükségszerűség teremtette meg a Helikont: fórumnak, ahonnan a bajoknak és bánatoknak őszinte feltárása után az egymásfelé nyújtott kezek alkotó munkába indulnak, vállalva egyenként és közösen a felelősséget az erdélyi irodalom jövőformálásáért.
A legkülönbözőbb oldalokról érték és bizonyára fogják érni támadások a jövőben is megmozdulásunkat, de a gáncsoskodások csak megsokszorozzák erőinket, mert minket cselekvéseinkben nem mozgatnak sem pártpolitikai, sem társadalmi érdekeltségek, mi a lelkíismereti szabadságra, erre a legerdélyibb tradícióra, támaszkodó irodalom-védelemnek alapján állunk. Célunk: az erdélyi magyar irodalomnak s ezen keresztül a világirodalomnak szolgálata. Vissza