Erdélyi Helikon 1928. julius

Előszó

Részlet a könyvből:

AZ AVANTGARDE ESTÉJE
Valaha büszkén nevezték magukat avantgardenak, a kor élén járóknak. Nagy várakozások villanyos légköre pezsgett körülöttük. Melyikünk ne igyekezett volna akkor megérteni őket, - ha másért nem, hát azért, hogy később nyugodt lelkiismerettel vethesse el mozgalmukat? Minden irány zseniális, míg be nem bizonyítja magáról az ellenkezőjét... Soha művészeti irány még önérzetesebben nem állt ki a porondra. Kész vésztörvényszék volt, amikor végigtekintett a mult alkotásain; az igazi művészet kezdetét saját fellépésétől számította s ezért minden addigi műalkotást - a primitivekéitől eltekintve - értéktelen tévedésnek jelentett ki.
Soha még irány oly szégyenletes gyorsasággal ki nem mult, mint ez! Ha olykor-olykor kezünkbe kerül egy-egy avantgardista-futurista-expresszionista-konstruktivista írás: ráncos arccal, szomorúan tekint ránk, mint egy poros múzeumi emlék. Az előőrs magyar folyóirata, amely „Dokumentum" címen jelent meg, megszűnt, - valószínűleg még maguk sem tudják, hogy azért, mert szerkesztőit nem fűti többé a hit, hogy meg fogják váltani a művészetet és a világot. Vezérük nemrég maga jelentette ki: „ma már túl vagyunk az avantgardizmuson, aki hozni akar valamit, annak nem meglepően érdekeset, hanem erőben és tisztaságban jelentőset kell hoznia." (Nyugat, 1928. márc. 1.) Az előőrs - Nachzüglerként kullog a mai életben. Vissza