Erdélyi fejedelmek a Habsburg-ellenes harcok élén/Adalékok a Habsburg-kérdés újraértékeléséhez

Előszó

Az erdélyi fejedelemségnek, a fejedelemség lakosságának valójában nem sok érzelmi közössége volt a XVII. század első felében lezajló Habsburg-ellenes küzdelmekkel, hanem inkább csak asszisztált azokhoz, fejedelmeik tőlük független döntései következtében. Azok a kényszerű anyagi áldozatok amiket az erdélyiek kezdetben hoztak a hadjáratok megindításához, bőven megtérültek a későbbiek folyamán úgy, hogy Erdély lakossága - különösen BethlenGábor és I. Rákóczi György háborúi idején - inkább anyagi gyarapodással zárta e küzdelmeket a királyi Magyarország és az osztrák örökös tartományok lakosságának a rovására. Valójában az történt, hogy - Bethlen Gábor kivételével - a magyarországi nagybirtokos erdélyi fejedelmek avatkoztak be a királyi Magyarország lakosai és a Habsburg-uralkodók közötti hatalmi viszálykodásokba. Ez a beavatkozás Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György esetében fegyveres harc formájában manifesztálódott, míg Báthory Istvánnál és Báthory Gábornál megrekedt a Habsburg-ellenes tervezgetések szintjén. Ezen történelmi személyiségek politikai és katonai súlyát kétségtelenül az biztosítota, hogy mögöttük szultáni garanciákkal rendelkező, török katonai támogatásra számítható Erdély állt. Mindez azonban nem változtat azon az alapvető tényen, hogy a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmei valójában a három nagy erdélyi fejedelemnek, nevezetesen Bocskai Istvánnak, Bethlen Gábornak és I. Rákóczi Györgynek a személyes politikai céljait és elhatározásait szolgálták, annak folytatásai voltak más eszközökkel. Vissza