Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók I/1.

Előszó

Több kötetre tervezett sorozatunk címe is jelzi, hogy a Monumenta Antiquae Hungáriáé gyakorlatától eltérően a jezsuiták magyarországi tevékenysége során született dokumentumok egy földrajzilag, tematikusan és kronológiailag is sajátos csoportjának közzétételére vállalkozunk. A címben jelzett missziók a rend életének különösen első időszakában virulens telepek voltak. Ezek lehettek vándor misszióállomások (missio vaga), amelyek nem működtek állandóan, hanem az egy-egy vidéket megcélzó hitterjesztés ideiglenes központjai gyanánt funkcionáltak. Ezekből fejlődtek ki első fokon az állandó misszió-állomások (missio stabilis), amelyek nagyobb állandósággal rendelkeztek, de a rendi jog nem tekintette őket igazán szilárd alakulatoknak, hiszen olyan területeken szerveződtek, ahol a rend még nem vetette meg szilárdan a lábát. (A rendi szerveződés további ismertebb egységei a székházak (residentia), illetve a kollégiumok voltak.) Bár missziók a jezsuita rend XVI. századi magyarországi tevékenysége során is létrejöttek, mostani forrásközlésünk egy létmódjában az eddigitől eltérő szerveződés dokumentumanyagára koncentrál. Köztudott ugyan, hogy a jezsuiták XVI. századi magyarországi és erdélyi története nem szűkölködik drámai eseményekben, de a szerveződés oly módon történt, hogy a meghonosodás első stádiumát jelentő missziók nem jutottak kulcsponti szerephez. A rend nagy pártfogói által nyújtott támogatás következtében ugyanis nagyon gyorsan székházak, majd kollégiumok jelentek meg, így bár lazább terminológiai használattal a szakirodalom gyakran az egész kelet-közép-európai vállalkozást missziónak tekinti, valójában a rend életében azokat a térítő utakat tartották azoknak, melyek során egy-egy itteni székházból, vagy kollégiumból kiindulva vállalkoztak az itt élő jezsuiták többnyire rövidebb térítőutakra. A misszió terminus természetesen ebben a jelentésében is megmarad, s így beszélhetünk a királyi Magyarország területén is egy-egy főúr birtokain szervezett missziókról. A XVII. századi jesuitikák feldolgozása során a székházak, kollégiumok anyagát közölve majd ezek publikálására is vállalkozunk, mostani alsorozatunkban azonban ezekről lemondunk, s az olyan missziók anyagával foglalkozunk, amelyek a szó eredeti, a rend hősi korszakát idéző értelmében is azok.
Bár a későbbiek során az egészen egzakt elhatárolás majd nehézségekbe ütközik, a XVII. század elején ez a rendi világon belüli elkülönítés egyben földrajzi és kronológiai határmegvonást is jelent. így koncentrálhatnak földrajzilag a hódoltság és Erdély területére, hiszen itt nem működnek székházak és kollégiumok. Az időbeli elhatárolást pedig az adja, hogy részben az alsólendvai főúri misszió tapasztalatain felbuzdulva, de főleg a boszniai származású Don Simoné Matkovich kezdeményezésére 1612-ben érlelődik meg az a gondolat, hogy a török alatti területek rekatolizálására a rend az eddigieknél koncentráltabb erőfeszítést tegyen. Vissza