Előszó
Kemény Jánosnak
Kedves Barátom!
Most tizedik éve annak, hogy meghívtad magadhoz a marosvécsi várba Erdély íróit. Jelentős tett volt. Ez az első találkozó alkotta meg az Erdélyi Helikont, és az Erdélyi Szépmíves Céh ekkor vállalta, hogy e szabad írói közösségnek a szolgálatába lép. Azóta közel száz könyvünk jelent meg és folyóiratunk, melyet ez az első találkozó tervezett, már nyolcadik évfolyamát éli. E kiadóvállalat és e szemle munkaalkalmat nyujt Erdély íróinak, utat az érvényesülésre. De ez csak egyik része annak az alkotásnak, mely akkor megindult. Nem kevésbbé fontos az a szellem, ami akkor megnyilvánult és mely változatlan él és uralkodik közöttünk. Erdély ősi szelleme ez a mai időkhöz idomulva, mely egykor az egész világon elsőnek hirdette a vallásszabadságot. A megértés, a türelmesség, a kölcsönös szeretet. Azt kutatja, ami összetart, nem ami széjjelválaszt. Egyetlen szempontot ismer csupán, a művészet önzetlen szolgálatát. Ez a szellem, faji vagy világnézeti különbségek fölött átnyúlva, egybefogott mindenkit, aki Nálad az első Helikonon összegyült.
És e szellem ma is fönnáll közöttünk.
Nem ünnepelhetjük meg méltóbban e lefolyt tíz esztendőt, mint azzal, hogy összegyüjtünk Erdély multjából tizennégy nevet, és koszorút fonunk belőle.
E könyv nem kimerítő. Nincs benne minden nagy munkása e kicsi ország kultúrájának. Úgyszólván találomra szedtük őket össze, ahogy találomra szakít az ember virágot a réten. E koszorút pedig Neked szántuk, Neked ajánljuk föl, és reám hárult az a föladat, hogy átnyujtsam a Helikon írói nevében.
Átnyujtsam nagy-nagy szeretettel és hódolattal és midőn ezt teszem, végre alkalmunk nyílik kifejezni, mennyire látjuk, ismerjük, becsüljük a Te mindig önzetlen, hangtalan munkádat, azt a mindenre kiterjedő figyelmet, és azt a céltudatosan segítő akaratot, ami egyedül tette lehetségessé, hogy a Helikon íróinak közössége nemcsak változatlan fönnmaradjon, hanem gyarapodva,megszaporodva folytassa azt a szellemet, mely e könyv egyes alakjaiban kifejezésre jut.
Bánffy Miklós
Vissza