Erdély újranemesítői

Előszó

Ez a kötet arról szól, hogy sosem szabad feladni. Akkor sem, ha ezernyi kiskapu nyílik a menekülésre, a komfortosabb létre, mert dolgunk van a Földön, s a ránk váró feladatokat helyettünk senki más nem végezheti el. így ha a történelem - vagy bármi más ok - félbe is szakítja munkánk teljesítését, nem hezitálhatunk a folytatásról, amint szabad akaratunkból dönthetünk megint. Ahogy azt Tamási Aron írta, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne. És hol van legtöbb képességünk az otthonlétre, ha nem a szülőföldön?
Amikor Csinta Samu megkeresett, hogy egykori családi birtokaikon újjáépítésbe kezdő erdélyi arisztokratákkal tervez könyvet írni, fellelkesített. Tudtam, hogy nem az édesbús múlt újbóli elsiratásában lesz majd részünk. Nem Tündérkertben bolyongunk céltalan. Nem mintha az olykor-olykor nem esne jól a lelkünknek, csakhogy általa aligha érkezünk el valahová. Ellenben az újrakezdőkkel folytatott beszélgetésektől olyan energiákhoz juthatunk, amelyek szemlélődőből építővé nemesítenek bennünket. Biztattam hát Samut, hogy mielőbb adja le a kéziratot. Mert kíváncsivá tett. Érdekelt, hogy Erdélyországban miként akadályozzák és hogyan segítik az újrakezdést. Meg aztán mintát is reméltem a határon innen élő magyarok számára, elvégre a mi dolgunk sem más, mint a megszólalóké, hogy úgy találjuk meg a helyünket a XXL századi környezetben, hogy közben a szocializmusban felszaggatott gyökereinket is visszaerősítsük. Hogy utat építsünk a felszántott múltból az otthonosan berendezett jövőbe. Hat erdélyi arisztokrata család példát mutat valamennyiünknek. Aki a hogyanra kíváncsi, fogjon az olvasáshoz! Vissza