Erdély-Székelyföld - Ősz a havason

Előszó

A természet által feldíszített tájszépség egyre több csodát nyújt, a bűvös erő ellenállhatatlan varázzsal halmozza el a Székelyföld vidékeit. A megörökített pillanatok sokasodnak, s a szívvel-lélekkel látó-halló gyűjtők szeretnék megosztani az őket lenyűgöző gyönyörűséges élmények töredékét. Azt a töredéket, amely az Erdély - Székelyföld című honismereti fotóalbum-sorozat egy-egy kötetének mintegy 3000 fotójából albumba kerülhet, s melyek a tavasz, a nyár, az ősz s a tél pillanatait tükrözik.
A Tél a havason című irodalmi fotóalbum az 1995-ig készült téli természet válogatott felvételeit kínálta a téli táj szerelmeseinek, s íme itt a folytatás.
Közel hat év elteltével a varázslatos, szolid harmóniává szelídülő őszi pillanatokból kínálunk néhányat a befejezett Hargita megyei gyűjtésből. Azokat a pillanatokat tartalmazzák a felvételek, amelyek tükrözik, hogy:
„Elfáradt a nyár
megsárgult-megsápadt,
könnyezik - vetkőzik.
Dús gyümölcsét
Ölében tartja még az ősz... "
(Terpál Péter)
A képekhez válogatott versek lágy harmóniát alkotnak a bemutatott táj hangulatával, s a hat év alatt bennünk (gyűjtőkben) felgyülemlett érzéseket is kifejezik. A csendes csodák, melyeket ez a táj a lelkünk mélyébe kitörölhetetlenül leírt, múlás nélkül megmarad azoknak a csodálatos hargitai embereknek az emlékével együtt, akik támogatták munkánkat, akik segítő kezet nyújtottak a buktatóknál, akik örök emberi jellemvonásaikkal EMBERKÉNT álltak mellettünk. Köszönjük.
Lelkünk még csordultig telve a múlt emlékeivel, de utunk már Háromszék ugyancsak meseszép tájaira vezet, ahol reményeink szerint hasonló körülmények között folytathatjuk a gyűjtést. Talán egy-két év múlva a háromszéki tavasz és nyár fotóiból adhatunk közre egy hasonló válogatást.
Kívánjuk, hogy az elfáradt nyarat követő őszi színpompa varázslatos világát bemutató albumunk - Reményik Sándor által megálmodott - Csipkebokorként okozzon öröm-élményt:
„Oly közönséges, árva kis bokor,
Körülte gaz nő, állat rátipor,
Ember véresre sebzi magát rajta,
A szitkot, gúnyszót özönével hallja.
Ő mégis rendületlen hittel várja,
Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,
S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,
a lángjában az Isten megjelent."
Veszprém, 2001. február hó
Lőwey Lilla Vissza