Előszó
A Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete rövid fennállása óta értékes műtárgyak megvásárlásával és a múzeumokban örökletétként történt elhelyezésével gazdagította a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeit.
Most azonban az Egyesület kiállítások rendezésével egészíti ki önzetlen mecénási tevékenységét. Ebben a külföldi testvér-egyesületek bevált példáját követi, melyek szintén foglalkoznak a régi művészet emlékeinek kiállításával, még pedig olyan különleges kiállításokkal, melyeket a hivatalos apparátusnál mozgékonyabb és befolyásosabb társadalmi szervezet nélkül létrehozni nehéz volna. Az altruista alapon álló múzeumpártoló egyesületek sűrűn látogatott kiállításainak jövedelme természetesen ismét csak a múzeumok gyűjteményeinek gyarapítására szolgál s így a kiállítások közvetve a múzeumokat gazdagítják.
Alig nyílt meg a Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének a magyar művész képmásokból rendezett kiállítása a Szépművészeti Múzeumban, máris követi azt az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás: Erdély régi művészetének kiállítása.
Kincses Erdély múltja a miénk. Ott gyökerezett a magyar nemzeti kultúra egyik életerős törzse, ott, az Apafiak, Bánffyak, Bethlenek, Rákócziak, Telekiek és más hatalmas magyar fejedelmek és főurak pártfogása alatt, a korán kialakult városi életben, a tisztes hagyományokat ápoló céhek szigorú ellenőrzése mellett virágzott az: ipar. Magyarok és szászok voltak a kultúra hordozói. Nyugati és keleti befolyások élesztették a művészetet; a pusztító viharok pedig, melyek az anyaországon annyiszor végigsepertek, 'Erdélyt inkább megkímélték, úgy, hogy a Királyhágón túl sokkal több régi művészeti emlék maradt épségben, mint Magyarország legtöbb más részében.
Erdély magyar főúri családai kegyelettel megőrizték a régi ereklyéiket, éppúgy az egyházak is. Ezekből a régebben Magyarországba vándorolt kincsekből került ki a kiállítás anyagának túlnyomó nagy része, különösen az ötvösművek és az ékszerek, az erdélyi kézmívességnek régtől fogva nagyhírű remekei.
Vissza