Erdély öröksége IX.

Előszó

Az életrajzírói feladaton túleső személyiség-kutatás feladata a személyiséget alkotó jegyek feltalálása. Alkotó jegyeken értjük az ethikai személyiség legmélyebb rétegének a fundamentális tényezőit, amelyek azonban nemcsak alkotják és alakítják a személyiséget, hanem mint értékjegyek, ethikai síkban, tevékennyé is teszik azt, biztosítják a személyiség dinamizmusát. Valamely személyiség igazi becsét csak akkor tudjuk igazán és mélyen megítélni, ha tekintetbe vesszük ezeket a vonásokat. Nem elég tehát a személyiséget a külső alkotásaiból, köztevékenységéből, általában a közéleti munkájából kiindulva ítélni meg, hanem bele kell tekintenünk szellemisége legmélyebb rugóiba ; fel kell ismernünk azokat a szubsztánciális vonásokat, amelyek a személyiségnek a kisugárzó hatását indokolják s amelyek biztosítják maradandó jelentőségét.
Ha igaz az, hogy minden magyar személyiségben van bizonyos tragikus vonás, amely abban mutatkozik meg, hogy életfolyása tele van fájdalmas törésekkel, életműve pedig befejezetlen marad, a meg-nem-értés következtében pedig a keserű lemondások hangulata tünetkezik minden magyar személyiségen, - még inkább igaz ez, ha az erdélyi személyiségekre gondolunk. Igaz, hogy a különbség csak fokozati, de nem minőségi, hiszen a nagy-magyar életsík csak valamivel nyújt gazdagabb lehetőségeket a személyiség kibontakozásához, mint az erdélyi, végeredményében mindenikben való élet, tövisek között hánykolódó élet. De éppen itt van aztán a magyar személyiségek különös becse, hogy a tövisek nemcsak sebzik és vérét ontják, hanem mindig mélyebbre szállóvá is teszik. A magyar önismeret és a magyar önépítés számára éppen ezért nincs áldásosabb feladat mint nagyon gyakran behatolni magyar személyiségek struktúrájába, igazi lelki találkozást létesíteni azokkal, akik a magyar életet fájdalmasabbá, de dicsőségesebbé is tették. Vissza