Erdély kultúrképe

Előszó

Nem száraz, tudományos könyvet készülök írni, ahogy a címből talán sokan gondolnák, hanem csak Erdély mult és jövő szerepét óhajtom ismertetni röviden a magyarság fejlődéséhen. Gondolom, így talán jobban elérem célomat, mint hogyha adatokkal zsúfolt, jegyzetekkel és idézetekkel zavarosított munkát írnék, melyet legföljebb csak a történetbúvár olvasna el, de nem a társadalom zöme. Pedig a célom éppen az, hogy minél többen fogják föl és értsék át Erdélynek, e tőlünk elszakított országrésznek és a századokon át is egyéni életet élő magyar töredéknek fontosságát, jelentőségét, a magyar - mondhatnám tőzsgyökeres magyar - műveltség és gondolkodásmód fejlődésében.
Csak kevesen tudják vagy gondolnak arra, hogy míg Budapest és az ország többi része a technikai fejlődés, a nyugati (az „Abendland") kultúra és a mindinkább nemzetközivé alakuló műveltség és gondolkodásmód képviselője, addig Erdély nemzeti jellegét megőrző, egyéniségét mindinkább fejlesztő tényező marad, aminek folytán tehát sokkal hűebben tükrözi vissza faji tulajdonságait és faji jelentőségét, mint az ország többi része.
Mert minden nemzetnek, épp úgy mint minden egyénnek kötelessége, hogy egyéniségét kifejlessze és fajához hű, azaz igaz maradjon. Shakespeare intelme „To Thine own self be true" („légy hű önmagadhoz"), minden egyén és faj jelszava kellene, hogy legyen... Vissza