Erdély III.

Előszó

Az Erdély első része, a Tündérkert, 1921-ben jelent meg a Pesti Naplóban, majd bővítve és átdolgozva 1922-ben az Athenaeum kiadásában. A regényt a polgári radikális sajtó elismeréssel, sőt lelkesedéssel fogadta, s azt hangsúlyozta, hogy messze kiemelkedik a könyvpiacot akkoriban elöntő regényes életrajzok tömegéből. De akadtak jobboldalról támadó "kritikusai" is. Császár Elemér egyetemi tanár az Új Nemzedékben ezt írta a regényről: "Szinte perverz gyönyörűséggel tobzódik a szerző az útálatos és megbotránkozást keltő mozzanatokban... A Tündérkert nem igazi regény, de komoly, értékes munka, s ha csak kissé letisztult volna Móricz felfogása, sokszorosan értékesebb lett volna..." A kritikus viszolygásának és "fenntartásainak" okát maga adja meg ugyanebben a cikkben: "Nem lelkesedük a forradalmakért, még az irodalom terén sem... Az irodalmi forradalom a politikait készíti elő..." Ennek a ténynek a felismerése okozta azt az ítéletet is, amellyel egy évvel később, 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia fogadta a művet. Az Akadémia a Péczeli-díjjal tüntette ki az elmúlt év legjobb történelmi regényét. Az 1922-es év történelmi regényeiről szóló döntést Concha Győző, az Akadémia másodelnöke ismertette nyilvános díjkiosztáson. Miután megállapította, hogy "Herczeg Ferenc ismét egy gyönyörű új regénnyel ajándékozott meg bennünket, a Fogyó holddal, mely legméltóbb lenne a jutalomra, ha maga a szerző nem tette volna lehetetlenné a díj kiadását azzal a ténnyel, hogy már három ízben elnyerte ugyanezt a jutalmat" - felsorolta a többi dicsérendő munka szerzőjét: Mauks Jenőt, Ferenczi Sárit és Hajnik Miklóst. Azután a Tündérkertre került a sor; Concha Győző két szóban foglalta össze véleményét: erkölcstelen és unalmas. (A díjat Kosztolányi Dezső A véres költő című regénye kapta meg.) Nagyon természete, hogy a Horthy-rendszert szolgáló, élettől és irodalomtól elszakadt Akadémia vezetői nem jutalmazhatták meg Móriczot, a 19-es Tanácsköztársaság hívét, a somogyi termelőszövetkezetek lelkes agitátorát, s a Tündérkertet, amely a darutollas terroristák országvesztő uralmának idején az építést s a becsületes kormányzást hirdette. A Tündérkertnek hét kiadása jelent meg, a háromkötetes Erdélyt nem számítva.
A mű második kötetét A nagy fejedelem címmel ugyancsak a Pesti Napló kezdte közölni, 1927-ben; az itt megjelent rész a későbbi regénynek mintegy harmadrésze. A folytatásokat azonban olyan közöny fogadta, a lap polgári közönségét olyannyira nem érdekelte a mű, hogy az újság kapitalista tulajdonosai nem tartották "üzletnek". 1930-ban, amikor Móricz Babits-csal átveszi a Nyugat szerkesztését, itt jelenik meg a regény, bővítve és átdolgozva. 1930 májusában az író felajánlotta az Athenaeumnak, hogy adják ki a könyvet két kötetben; ezt sem tartották azonban jó üzletnek.
Móricz 1933 februárjában kivált a Nyugattól, s a mű harmadik része, A nap árnyéka, megint a Pesti Naplóban jelent meg, 1933 végén és 1934 elején. S még 1934 végén hozzáfogott a negyedik kötethez: Hadak ura lett volna a címe. Móricz virág Apám regénye című könyvének tanúsága szerint Móricz felkereste a Pesti Napló szerkesztőjét, Földi Mihályt, és bejelentette, hogy ez lesz a jövő héten kezdődő folytatásos regénye. A találkozást Móricz Virág így írja le:"Földi azonban, ez a neokatolikus írócézár, akinek vagy tíz évig óriási sikere volt rémes regényeivel, teljhatalmú szerkesztői helyzetében - apámnak soha nála komiszabb, irigyebb, szívtelenebb szerkesztője nem volt - ridegen kijelentette, hogy ezt nem vállalhatja a lap. A közönség megunta, tessék olyat írni, ami érdekes, és "hagyja olvasni magát"." Vissza