Erdély

Előszó

Magyarország természeti szépségekben, néprajzi érdekességekben, csodás hatásu fürdőkben leggazdagabb részének, Erdélynek irodalmi feldolgozása még ugyszólván kezdeti stádiumban van. Erdély egész területét felölelő munka alig van s azok is már sok tekintetben elavultak. Már pedig valamely terület, még ha a legtökéletesebb közlekedési eszközökkel és legjobb utakkal rendelkezik is, csak akkor válik igazán hozzáférhetővé, ha megfelelő utikönyvek feltárják a közönség előtt. Mit használ az, ha a föld mélyében óriási kincsek vannak felhalmozva s tárnák, aknák azok kiaknázásáról nem gondoskodnak. Az utikönyveknek jelentősége nemcsak a turistai szempontra szoritkozik, hanem közgazdasági tekintetben is nagy szerepet játszik, mert a természeti kincsek hollétéről felvilágositást nyujtanak és megközelítésük módozatait, eszközeit tárgyalják. Erdélyről kimeritő utikönyvet először Téglás Gábor írt 1891-ben, akinek Emke kaluzán épült fel az Erdélyi Kárpát-egyesület kiadásában Radnóti Dezső szerkesztésében 1900-ban megjelent Erdélyi Kalauz, melyek Erdélynek Baedekerszerü feldolgozását foglalják. Ugyanilyen rendszerü Dr. E. A. Bielznek német nyelven 1903-ban megjelent Siebenbürgen-je is. Erdély ismertetéséhez nagy mértékben hozzájárult dr. Hankó Vilmos, aki a székelyföldet és az erdélyi fürdőket írta le számos munkában magyar és német nyelven. Székelyföld cimü szép monografiája és az erdélyrészi fürdőkről irt müvei java részt az Erdélyi Kárpát Egyesület kiadásában jelentek meg, mely egyesület egyenesen feladatává tette Erdélynek leirását. A jelen utikönyv összeállitásánál a saját tapasztalataimon kivül a felsorolt és általában emlitett művek valamennyiének adatait felhasználtam, megjegyezvén, hogy Erdély történeti áttekintésének megirásánál Sebestyén Gyulának cikkét vettem főképen alapul. Beosztását illetőleg az a megjegyzésem, hogy az utvonalak tekintetében én is a Baedekerek rendszerét követtem, amennyiben a közigazgatási felosztás mellőzésével egész folytatólagos útvonalak leirását nyujtom, de természetesen nem zárkózhattam el attól sem, hogy az egyes vonalrészek mentén elterülő területekre el ne kalandozzam. Óhajtom, hogy ez az utikönyv járuljon hozzá valamelyest hazánk legszebb részének megismeréséhez és megszeretéséhez.

Budapest, 1910. junius 20.
Dr. Reich Milton Oszkár Vissza