Erdély

Előszó

Egy emberöltő telt el az első kiadás megjelenése óta. Ez alatt az emberöltő alatt hazánk annyi változáson ment át, mint azelőtt talán évszázadok alatt sem. A ránkzúdított világháború gyászos kimenetele után az Isten által is egy országnak teremtett történelmi Magyarországot tudatlan, rosszindulatú s bosszútól fűtött ellenfeleink darabokra szaggatták, területének kétharmadrészétől, lakosságának háromnegyedrészétől megfosztották, két évtizeden át fegyvertelen kezünket lefogták, hogy történelmi jogaink érvényesítését még csak meg se kísérelhessük. De győzött az isteni igazságszolgáltatás s ha még nem is az ősi keretek között, ha keleten, nyugaton, északon és délen még mindig csonkán maradtunk is, most már fegyveresen állunk ismét őrt Európa keleti kapujában, visszaszerezve elvesztett területünknek csaknem felét és várjuk az igazságszolgáltatás beteljesülését, hogy Szent István koronája ragyogjon újra mindazon földek és népek felett, amelyek több mint ezer éven át védőpajzsa alatt helyezkedtek el és találták meg boldogulásukat. Úgy legyen.
Ha azonban egy emberöltő a nemzet életében jelentéktelen időtartam is, az egyes ember és könyv életében mégis hosszú időszak. Az előbbinél a mai átlagos életkor felét jelenti, az utóbbinál még többet. Mindkettő megöregszik elavul. Csak ritka ember és ritka könyv az, amely dacol a korral és ellen tud állani mindent megőrlő hatásának.
Kétszeresen vonatkozik ez az útikönyvre és annak szerzőjére. Vissza