Erdély 3.

Fülszöveg

III. A nap árnyéka
Az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, de fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: "nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni... Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, ízig-vérig magyar minden célkitűzésében. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen. Nem is volt távoli célja. Hadvezérként meg kellett rekednie egy ponton, mert semmit sem akart. Amit neki tulajdonítok: a török kiverésére való messzi tervet, ma már nem látom tisztán. Tízéves háborúja alatt eltörpül... Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte "elszánt poéta ceruzámat", csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat, én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá s ő tart ma is." - Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is. Vissza