Érdekes, tréfás és igaz történetek híres emberekről

Előszó

Az előszóban csak azokról a híres magyar vagy magyar eredetű kiválóságokról szeretnék szólni - elsősorban is tudósokról akik jelentősen hozzájárultak a XX. században az emberiség előtt álló nagy feladatok (gazdasági, politikai, tudományos kérdések) megoldásához.
Eötvös Lóránd, a „fizika fejedelme" a XX. század elején a kolozsvári (később Bolyai) tudományegyetemen tartott centenáriumi ünnepségen azt tűzte ki célul a tudósok elé, hogy segítsék hozzá az országot ahhoz: a tudományban legyen nagy Magyarország. Az elmúlt évszázadon végig tekintve tapasztalhatjuk, hogy igen sok hazánkfia állította tudása és energiája legjavát e célkitűzés szolgálatába. Trianon után közvetlenül Bethlen István és Klebelsberg Kunó valamiféle szellemi Magyarországot igyekeztek a csonka ország fölé borítani. Minden igyekezetükkel a tudományok és a művészetek magas szintre emelésére törekedtek.
Iskolák széles hálózatát építették ki a tanyai iskoláktól az egyetemekig. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívja haza Szent-Györgyi Albertet - aki egy új tudományágnak, a biokémiának volt a kifejlesztője - a „Tiszaparti Göttingába", Szegedre, ahol 1937-ben a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért, különös tekintettel a Cvitaminra - Nobel-díjat kapott. A „díjak díjával" a század folyamán további 13 tudóst tüntettek ki (az elsőt Lénárd Fülöp fizikus kapta 1905-ben, a tizenharmadikat Kertész Imre író 2002-ben). Rajtuk kívül a kreatív magyar tudósok egész sora fáradozott még a két Bolyai útján haladva Eötvös eszményének valóra váltásán. Közülük is kiemelkednek a következők. Neumann János, a XX. század talán legnagyobb matematikusa, aki nélkül a komputerek nem születhettek volna meg. Kármán Tódor, a nagy repülőgép-tudós (a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek és rakéták kifejlesztésének „atyja"), aki elsőként vehette át J. F. Kennedy elnöktől a legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést, a National Medál of Science-X. Szilárd Leó, aki a neutron-láncreakció felismerésével megnyitotta az utat az atombomba elkészítéséhez. Teller Ede „a hidrogénbomba atyja" és a Nobel-díjas Wigner Jenő. Bay Zoltán, akinek világraszóló alkotása a méterszabvány és, aki első európaiként váltott üzenetet a Holddal, és ezzel szimbolikusan kilépett a világűrbe (munkatársaival lokátor segítségével radarvisszhangot fogtak a Holdról). A nagy humorérzékkel megáldott Kármán Tódor vallotta be Teller Ede szerint a nagy titkot: „mi öten (Teller, Szilárd, Wigner és Neumann) nem is vagyunk magyarok. Mi marslakók vagyunk. De marslakókat nem fogadnak be az emberek, ezért szükséges volt, hogy valahogy földieknek tűnjünk. Ameriakiak próbáltunk lenni, de tisztességes (amerikai) angolul soha nem tudtunk beszélni. Vissza