Erdei történet

Előszó

Kötetünk Gárdonyi novellisztikájának egy részét fűzi egybe, s főleg azokat az elbeszéléseket tartalmazza, amelyeknek eszmei mondanivalója változatlanul maradandó értéket képvisel a századforduló neves írójának életművében.
Gárdonyi ellentmondásos egyéniségét a régi magyarországi uralkodó osztályok hivatalos irodalma saját céljaira igyekezett felhasználni. Megfosztva haladó vonásaitól, az író egész életművét magának akarta kisajátítani. Igaz, hogy Gárdonyi látásmódja, írói szemlélete messze elmaradt a korabeli nagy magyar kritikai realistáké mögött. Sohasem jutott el az eszmei tisztánlátásnak arra a fokára, amely lehetővé tette volna számára, hogy tudatosan tájékozódjék kora nagy társadalmi problémáiban, s a nép iránti minden szeretete ellenére sem tudott bízni annak jövőt formáló erejében. Mindezek ellenére azonban, Gárdonyi mégsem volt a reakció kiszolgálója. Legjobb műveiben a nép oldalán állt, annak elnyomottságát ábrázolta, és megbélyegezte kegyetlen elnyomóit.
Kötetünk valamennyi írása bizonyítja, hogy Gárdonyi Géza nem a sekélyes, ízetlen Göre Gábor-élcek megteremtőjeként maradt meg az irodalomban - amelyhez később ő maga is kritikailag viszonyult -, hanem azoknak a rendkívüli érzékenységgel megírt novelláknak és kisregényeknek a szerzőjeként, melyekben az úri Magyarország vezető osztályait vádolja, és a kizsákmányoltak, elnyomottak és lelkileg megnyomorítottak sokaságát öleli magához. Vissza