Erdei Ferenc

Fülszöveg

Erdei Ferencet talán 1947-ben hallottam először szerepelni: az MKP Politikai Akadémiáján, az érintettek nevében szólt hozzá Lukács György „Népi írók mérlegen" című előadásához. Közszereplését a következő években nem követtem; sem botlásaira, meghátrálására, érdemeire nem figyeltem fel. Ötvenhat után, Nagy Imre egykori szövetségeseként, nem vállalt - vállalhatott - miniszteri tárcát, de kutatóként, közszereplőként jelen maradt.
Az évek során, antikváriumokban valamennyi fontosabb munkáját felgyűjtöttem, s azokat egyetemi oktatóként közel három évtizedig tanítottam. Politikusi pályáját - igaz, nem kellő alapossággal - nyomon követtem.
Több alkalommal személyesen is találkoztam Erdeivel. Ezek közül egyet idéznék fel, mely éppen e stúdiumokkal kapcsolatos. A szociológiát azokban az években gyanús tudományként kezelték; egyetemi tárgyként való bevezetése ezért párt-, illetve állami testületek jóváhagyását igényelte. Az MTA főtitkáraként annak a bizottságnak az ülésén, amelyre a program... Tovább

Fülszöveg

Erdei Ferencet talán 1947-ben hallottam először szerepelni: az MKP Politikai Akadémiáján, az érintettek nevében szólt hozzá Lukács György „Népi írók mérlegen" című előadásához. Közszereplését a következő években nem követtem; sem botlásaira, meghátrálására, érdemeire nem figyeltem fel. Ötvenhat után, Nagy Imre egykori szövetségeseként, nem vállalt - vállalhatott - miniszteri tárcát, de kutatóként, közszereplőként jelen maradt.
Az évek során, antikváriumokban valamennyi fontosabb munkáját felgyűjtöttem, s azokat egyetemi oktatóként közel három évtizedig tanítottam. Politikusi pályáját - igaz, nem kellő alapossággal - nyomon követtem.
Több alkalommal személyesen is találkoztam Erdeivel. Ezek közül egyet idéznék fel, mely éppen e stúdiumokkal kapcsolatos. A szociológiát azokban az években gyanús tudományként kezelték; egyetemi tárgyként való bevezetése ezért párt-, illetve állami testületek jóváhagyását igényelte. Az MTA főtitkáraként annak a bizottságnak az ülésén, amelyre a program állami jóváhagyását testálták, ő elnökölt. Hozzászólás nem lévén, kérte az egyetértés jegyzőkönyvbe vételét. Az elnöki tanácsteremből kifelé jövet hozzám fordult, s baráti szóval azt kérdezte, nem sikeredett-e túlságosan „filoszra" a tervezet? Utólag is csak azt mondhatom, amit akkor: de igen. Szavaiból levontuk a tanulságot, erősítettük a program empirikus irányultságát, a módszertani tárgyak, „terepmunka" arányát jelentősen növeltük. Halála után egyébként - Majlát Jolán jóvoltából - tanszékünk számára kisebb levéltári anyagot gyűjthettem - ma ezek az Akadémia könyvtárában hozzáférhetőek harcostársaival életútjáról interjúk sorát készíthettem, megjelent levelezése, s „A tudós és politikus Erdei Ferenc műhelyében" címmel 1979-ben egy hosszabb tanulmányt magam is közreadtam.
Mindezek ismeretében indokolt a kérdés: ha ez a hatás ilyen erős volt, s ennyire megtermékenyítő, ösztönző, különösen annak ismeretében, hogy életútja mennyire ellentmondásos volt, és mennyi negatív lenyomat is megőrződött politikusi kapcsolatrendszeréről, miért csak most vállalkozom erre az összegezésre? A válasz nem feloldó, de tény: mert életkorom okán is, nincs hova hátrálnom. Hát így és ezért született ez az összegzés a politikus Erdei Ferencről.
huszár tibor Vissza