Előszó
Részlet a könyvből:
Aprócska telep feküdt messze kint, a nagy délnyugati őserdők emberjárta részeinek külső határán.
Mint a többi hasonló hegyi település, az év legnagyobb részében...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Aprócska telep feküdt messze kint, a nagy délnyugati őserdők emberjárta részeinek külső határán.
Mint a többi hasonló hegyi település, az év legnagyobb részében véghetetlenül csöndes, unalmas, egyhangú kis fészek volt. Néha-néha azonban, valamilyen okból, vagy esetenként, látszólag teljesen ok nélkül, egyszerre nagy izgalom kavarta föl.
Akik ismerték a környéket, sokszor mondogatták, hogy, ha a telep polgárai egyszer belelovalták magukat az indulatba, akkor nem nyugosznak meg, míg valami nagyon nagy baj és lárma nem lesz a dologból. Az öregek emlékeznek még reá, hogy valamikor 1882-ben, a Gallup-ház előtt két kutya összemarakodott s a végén valóságos lázadás lett belőle. A két kutya gazdája élénk és szellemes megjegyzésekkel fűszerezte a küzdelmet, majd egyre több ember gyűlt oda és, mielőtt beesteledett, már mindenki előhozta rég elrakosgatott puskáját, a legöregebb és legbölcsebb polgárok pedig elrejtőztek, mintha roham előtt állna a telep.
Ez az emberemlékezet óta utolsó kavarodás azonban, amelyről most szeretnék beszélni, egészen más módon kezdődött. Igaz, ennek is verekedés és háborúság volt a magja, de nem kutyák marakodtak össze, hanem emberek. - És miért?...
Persze, ez is a Gallup-kocsmából, a kis telep központjából indult ki.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal