Erasmus/A gyermekek nevelése/A tanulmányok módszere

Előszó

Részlet a könyvből:

ERASMUS ÉLETE ÉS MŰVEI

A XV. század második felében az ókori műveltség iránti érdeklődés átlépte az Alpeseket és Németországban is több tudós akad, kik a latin és görög nyelvek ismeretét terjesztik. Ezek közül felemlíthetök Celtes Konrád, a koszorús költő, a Societas Rhenana alapitója, a nürnbergi gazdag patrícius, Pirkhaimer, Dringenberg Lajos, a schlettstadti hires iskola alapitója, Wimpheling Jakab, Agricola Rudolf. A legkiválóbbak azonban Reuchlin János (1455-1522) és Erasmus.
Olaszországban az új szellemi irányzat hivei között nagy számmal vannak, kik pedagógiai művekben mutatják az utat, mikép kell az ifjakat nevelni. Pier Paolo Vergerio, Vittorino da Felire, Maffeo Vegio, Enea Silvio Piccolomini, Leon Battista Alberti, Guarino Veronese más műveiken kívül a nevelésről közrebocsátott munkájukkal járulnak hozzá az ifjúság neveléséhez. Amit ők ezen a téren tettek, ugyanazt teszi az Alpeseken innen különösen Erasmus, kinek számos műve tárgyalja a nevelés kérdéseit.
Erasmusnak kivált a Declamatio de pueris ad virtutem ac literas liberaliter instituendis idque protinus a nativitate (1529-ből) és a De ratione studii (1511-ből) c. munkái foglalkoznak rendszeresen a nevelés kérdéseivel. Mindkét mű teljes joggal tarthat számot még a mostani nevelők érdeklődésére is, mivel a nevelés alapvető elveit, melyek mindig változatlanul érvényesek maradnak, Erasmus rendkivül szellemesen fejtegeti. De egyúttal pedagógia-történelmi becsük is van ezen műveknek, mivel az iró közvetlen frisseséggel küzd a nevelésnek akkori kinövései és azon avatag szokások ellen, melyek a középkor iskoláiban sok helyt lábra kaptak. Vissza