Építsük fel a matematikát

Előszó

Harminc évvel ezelőtt ismerkedtem meg Dienes Zoltánnal.
Matematikatanári és pszichológus diplomát szereztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és szinte alig kerültem ki az az iskolapadból, máris elkezdtem tanítani munkalélektant a Budapesti Műszaki Egyetemen. A kettő között volt azonban két rövid félév, amíg megpróbálkoztam a matematika oktatásával is. Nagyon lelkes voltam, nagyon igyekeztem - de alapjában véve kudarcot vallottam. Érthetetlen volt számomra, miért van az, hogy a gyerekek ennyi sok matematikatanulással eltöltött óra után ilyen keveset tudnak. (Csak jóval később - például egyik fiam Amerikában töltött iskolai éve után - döbbentem rá: a mi bukdácsoló gyerekeinket máshol "tudósként tisztelik".) És honnan ered a matematikának ez a "szívből jövő" gyűlölete? (Amiről Pólya György "A gondolkodás iskolájá"-ban azt írta: "... a jövendő tanárok az általános iskolában megtanulják a matematika utálatát; és visszatérnek az általános iskolába, hogy új nemzedékeket tanítsanak erre az utálatra.")
Úgy érzem, nagy a baj a matematikatanítással és nagyon nehezen lehetne bármivel is segíteni rajta. Így azután érthető lelkesedéssel figyeltem Varga Tamás munkáját, aki a 60-as évek elejétől - részben éppen Dienes Zoltán egy magyarországi előadásától indíttatva - alapvető reformokkal próbálkozott. Nem csak a cél tetszett nekem - "játékosan megtanulni gondolkodni" -, de a megvalósítási forma is (a "komplex matematikatanulási módszer"-hez önként csatlakozó általános iskolai tanárokkal). Örömmel mondtam hát igent Varga Tamásnak, amikor felkért, mérésekkel próbáljam igazolni a játékos-tapasztalati tanulás pszichés előnyeit.
Ez vezetett végül is Dienes Zoltánhoz, aki ekkor a kanadai Sherbrooke város egyetemének Pszicho-matematikai Intézetét igazgatta.
A 70-es évek eleje volt a Dienes-féle tapasztalati matematikatanulás elterjedésének csúcspontja: világszerte mindenütt voltak iskolák, ahol a "Dienes-módszer" több-kevesebb elemét hasznosították a matematika órákon.
Az "igazi" Dienes-osztályok másságát nem volt nehéz megérezni egy-egy röpke látogatáson: a gyerekek lelkesen, egymás szavába vágva vitatkoztak olyan problémákon, amelyeknek komoly matematikai hátterük volt. Alig lehetett rávenni őket arra, hogy időnként tartsanak szünetet, hogy néha mással is kell foglalkozniuk. Messze nem volt ilyen könnyű pszichometriai mérésekkel igazolni ezeknek a foglalkozásoknak a pozitív hatását - márpedig ez volt a feladatom 1972/73-ban, sherbrooke-i munkám során. Ez csupán részben magyarázható a pszichológia eszköztárának gyengeségével.
Bármennyire felszabadító és fejlesztő jellegű volt ugyanis a Dienes-féle "matematikaóra", csupán kis részét tette ki a gyerekek iskolai idejének. Alapvető változást a gyerekek fejlődésében a pedagógiai gyakorlat egészének megváltozásától remélhetünk.
Számomra mindenesetre felejthetetlenek maradtak a sherbrooke-i idők, a Dienes Zoltánnal végzett közös munka. Dienes igazi rendszeralkotó zseni. Matematikatanulási módszeregyüttese egységes szemléleten alapul, mégis állandóan fejlődik, változik: úszás közben, sífutás alatt ma is újabb és újabb "játékokat" talál ki az immár több, mint 80 éves Dienes professzor.
Dienes Zoltánnak "megszámlálhatatlanul sok" könyve van. (Szó szerint: több tucat nyelven, sokféle változatban jelentek meg írásai, melyek pontos számbavétele sohasem volt ideje.)
Az "Építsük fel a matematikát" című könyve a matematikatanítás megújítására irányuló elképzeléseinek első összefoglalása. Világsikerét részben éppen ennek, a felfedezés frissességének köszönhette, de ma újra olvasva mindenki előtt világos lehet, hogy mit sem vesztett aktualitásából: az igazi klasszikusokhoz hasonlóan, csaknem 40 évvel első megjelenése után is modern.
Az "Építsük fel a matematikát" című könyvnek ez a második - a szerző egy újabb fejezetével bővített - magyar nyelvű kiadása az SHL könyvek sorozatában jelenik meg.
Joggal kérdezhetik, hogy egy elsősorban vezetők alkalmasságvizsgálatával, képzésével foglalkozó vállalkozás miért ad ki egy matematikatanulásról szóló könyvet. Amikor útjára indítottam az SHL Hungary Vezetéslélektani, Managerképző és Alkalmasságvizsgáló Kft. könyvsorozatát, az SHL könyveket, az a cél vezetett, hogy érdekes és hasznos köteteket adjak a magyar olvasók kezébe. Az első néhány kötet után azonban őszintén be kell vallanom, hogy válogatásom teljesen szubjektív: azoknak a könyveknek adok elsőbbséget, amelyeket én érdekesnek és hasznosnak tartok.
Dienes Zoltán könyvének újabb magyar kiadásával mindenekelőtt személyes hálámat, tiszteletemet és köszönetemet szeretném kifejezni, de biztos vagyok abban, hogy egyúttal jó szolgálatot teszek mindazoknak, akik szívükön viselik gyermekeik gondolkodásának fejlesztését.

Klein Sándor
Budapest, 1999. március Vissza