Előszó
Az Építőanyagok című tantárgy alapozó szaktárgy. Alaptárgyaként tekintendők a Kémia, Építési fizika, Statika és szilárdságtan című tantárgyak. Mivel ezeket a tantárgyakat a tanterv szerint párhuzamosan vagy később hallgatják, az 1. fejezet röviden tartalmazza a részletes tárgyalás során nélkülözhetetlen fizikai és szilárdságtani alapfogalmakat. A II. félévi gyakorlatok során megismertetjük a fontosabb anyagvizsgálati módokat. A jegyzet ezek pontos leírását is tartalmazza. Ezt az anyagrészt a vizsgára nem kell megtanulni, megkülönböztetésül sűrűbb sorokba gépeltettük.
Az anyagok használata építési célra szinte egyidős az emberrel. Az építőanyagok tudatos felhasználásáról azonban csak a történelmi idők kezdete óta beszélünk. Bár ez idő alatt az építészeti stílusok változtak, az építőanyagokban számottevő fejlődés az acél, és különösképpen a cement (XVIII. sz. legvége) feltalálása után következett be. Ennek szemléltetésére néhány adat:
Pantheon 43,4 m átmérőjű, a kupola súlya 6,1 t/m2; Szent Péter templom Rómában (Michelangelo) a XVI. sz-ban épült, a kupola átmérője 45 m, súlya 6,25 t/m2
Wroclaw-i Évszázad csarnok (1912-13) kupolájának átmérője 65 m, súlya 1,92 t/m2
Párizsban építettek 218 m fesztávolságú csarnokot 0,66 t/m2 tetőfödémsúllyal.
Az ókorban az állandó jellegű középületek anyaga elsősorban a kő volt, amiből 40-50 m-nél nagyobb átmérőjű épületet nem lehetett építeni.
Korunkban a kő, a fa gyakorlatilag kiszorult az építészetből a tartószerkezetek területéről. Bár a hagyományos építőanyagok (beton, kerámia, acél) is még mindig fejlődnek, igen rohamos a fejlődés a könnyű építőanyagok (alumínium, hő- és hangszigetelő anyagok) és a műanyagok területén.
Vissza