Építészeti emlékek

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az Aggteleki Nemzeti Parkot az élő és élettelen természeti értékek védelmére és bemutatására 1985-ben hozták létre. Legnagyobb kincsét a rendkívül változatos karszt, és az 1995 óta a Világörökség részét képező barlangvilág jelenti, élén a Szlovákiába átnyúló, 25 km hosszú Baradla-Domica-barlangrendszerrel. Emellett számos ritka növény- és állatfajnak is otthont ad a terület, amely hazánk egyik legforgalmasabb kirándulóhelye lett az elmúlt évtizedekben. A turisták megcsodálják a föld alatti mesevilágot, oda- és visszaútban gyönyörködnek a megkapó szépségű tájrészletekben, de csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy a jelzett turistautak vagy a kiépített tanösvények csendjébe bandukolva közelebbről is megismerkedjenek a geológiai, botanikai és zoológiai értékekkel. A barlangok döntő többsége eleve csak a kutatók számára elérhető, és az ezerszínű élővilág tanulmányozása is inkább a szakembereknek szerez örömet, elfoglaltságot. Látszólat tehát nagyon egyoldalú a táj idegenforgalma, mintha kizárólag a nagyközönség által látogatható egyetlen barlangra, a Baradlára, illetve a két barlangközpontra: Aggtelekre és Jósvafőre korlátozódna. Aki azonban a sablonokkal szakítva letér a megszokott főutakról, a nemzeti park új, kevéssé ismert és becsült arcával szembesülhet: rácsodálkozhat a vidék rejtőzködő építészeti emlékeire. Az időtlen csendben szunnyadó, ódon hangulatú aprófalak, az ostromverte várromok, az évszázadok viharait túlélő bájos kis templomok, a többnyire gazdátlanul árválkodó büszke kastélyok és kúriák, a népi építőmesterség még élő tanúi egyenrangú értékei a védett természeti környezetnek." Vissza