Építészet és természet

Előszó

A néptömegek és az egyes emberek sokkal kevésbé ismerik és értik az építészeket, mint mondjuk, az orvosokat és bábákat. Ennek ellenére az építészek a 24 órás nap minden percében, évente háromszázhatvanöt napon át, sok évtizeden keresztül nagy szerepet játszanak mindannyiunk életében, amíg csak el nem avul, amit megépítettek. Néhány kivételtől, mint például Finnországtól eltekintve, a világ legtöbb országában a tervező vagy az építész bizonyos értelemben távoli lény. Még azok is alig ismerik e buzgó, sokat fáradozó ember nevét, akik megfizetik szolgálatait, pedig ő tervezte és formálta meg a lakásukat befogadó gazdaságos épülettípusokat, az óvodákat, iskolákat, amelyekben a jövő generációja növekszik, vagy a hatalmas gyárakat, laboratóriumokat és irodákat, ahol éjjel-nappal dolgozunk. Azoknak az épületeknek a tervezői, amelyeket szintén rendszeresen használunk - gyűléstermek, színházak, sportlétesítmények, üdülőotthonok stb. - talán még távolabb esnek az általános érdeklődéstől. Ha már a profitra irányuló gazdasági életben mindez így alakult, engem szakmai és személyes érdeklődésem az öt világrész számos helyén, a fejlődő és a fejlett ipari államokban egyaránt arra késztetett, hogy sokak számára tervezzek és építsek, akkor jó volna, és örömömre szolgálna, ha kiváló kollégáimat fogyasztóik legalább jobban megismernék.
A közönség és tervezők közti ismeretségből származhatnak a legszerencsésebb és legbiztosabb eredmények. Idősebb, tapasztalt kollégáim megérdemlik, hogy a sokesztendei odaadó munkájuk jutalmául legalább megismerjék és tiszteljék őket. Fiatalabb kollégáimat pedig hasznos és termékeny gondolatokra ösztönözhetik az emberi emberi kapcsolatok, és bátorítani fogja őket a közösség szolgálatában, abban a munkában, amelyet lelkes várakozással ők maguk választottak, hiszen tevékenységük semmivel sem tekinthető kevésbé fontosnak, mint a tanítóé vagy az orvosé, akiket mindannyian, akárcsak ők bennünket, egészen természetesen és ifjúságunktól fogva kölcsönös beleéléssel ismerünk.
Életművem vége felé közeledve - amelyet egykor a Berlin melletti Luckenwaldéban egy erdei temető tervezésével kezdtem -, élettapasztalataimnak ezt a kicsiny gyűjteményét idősebb, ifjabb és legfiatalabb barátaimnak ajánlom, akikkel közös hivatásunk, az építészet, még mindig oly kevéssé megértett az emberek számára, pedig értük való cselekvés.

Berlin-Köpenick, 1967 szeptemberében
Richard Neutra Vissza