Előszó
Az építészet az egyik legősibb tudatos emberi tevékenység, melynek alapvető feladata: egy olyan zárt, körülhatárolt belső tér kialakítása, ahol az ember tevékenységeit zavartalanul, nyugodtan gyakorolhatja védve az időjárás viszontagságaitól és ellenségeitől, és egyben kielégítheti jogos elkülönülési igényét is.
Már a történelem előtti időkben is arra törekedett ősünk, hogy lakhelyét kellően védett helyeken rendezze be. Erre a célra először a természet kínálta lehetőségeket használta fel, barlangok mélyére húzódott az időjárás viszontagságai és más természetes ellenségei elől.
Később már maga alkotott olyan kezdetleges építményeket, kunyhókat, ahol bizonyos fokig védve volt a természeti hatásoktól. Ezeket a kezdetleges építményeket a környezetében fellelhető egyszerű és viszonylag könnyen megmunkálható anyagokból készítette. Erre a célra legtöbbször a fát, a földet és a közelében található kisebb-nagyobb köveket használta fel. Az ezekből az anyagokból készített építmények azonban nem bizonyultak kellően időtállónak, az elemek (tűz, víz) hamar tönkretették azokat. Ezért választotta azután építőanyagául elődünk a követ, ami ugyan áfánál sokkal nehezebben volt alakítható, de az elemekkel szembeni ellenálló képessége összehasonlíthatatlanul jobbnak bizonyult a fáénál.
A fejlődés következő lépcsőfokára akkor hágott az ember, amikor már nem csak a természet ajándékaként talált anyagokból tudott kezdetleges építményeket emelni, hanem saját maga készített építőanyagokat. Ezek a történelem előtti időkben és az ókorban építkező őseink tulajdonképpen a mai technikusok, mérnökök elődeinek tekinthetők. Az ókori civilizációk kialakulása nagyon reális értelemben ezektől a gondolkodó, kísérletező, az utókor számára újat és maradandót alkotó emberek tevékenységétől függött.
Az ókor városalkotó „mérnökének", a mondabeli Babilon tervezőjének alapvetően azonos problémákkal kellett megküzdenie, mint XX. századi utódainak, a vízellátást, a város védelmét, a hírközlést, nagy létesítményeket kellett terveznie és megvalósítania. Az ókor technikusainak, mérnökeinek legnagyobb teljesítményeit még ma is őrzik műveik maradványai, amelyeket az egész világon megtalálhatunk, kezdve a szíriai vízkerekektől az inkák fantasztikus hegyi erődítményein át az óegyiptomi nekropoliszokig (sírvárosokig).
Ezeknek a hajdanvolt alkotóknak csak igen primitív szerszámok és eszközök álltak rendelkezésre, a mai értelemben vett részletes terveket is gyakran találékonyságuk, ötleteik helyettesítették, mégis megoldották koruk sok problémáját és az utókorra nem csak a téglából, fából, kőből készült alkotásaikat hagyták, hanem megalapozták azt a hagyományt és a műszaki tudást, amely mindmáig a civilizáció alapja.
Vissza