Épitési enciklopedia I.

Előszó

Az építés történetének kezdete a praehistorikus idők homályába vész. Eltekintve azoktól a mondáktól, melyek történetének bölcsőjét körülállják, bizton állíthatjuk, hogy az ember első lakóhelye az éghajlati viszonyoknak megfelelően csak barlang és lombsátor lehetett, ahol pedig már az ember első megjelenésének nyomaival találkozunk, ott a kezdetleges építés maradványait is megtaláljuk. Az őskori emberek első építményei a vallási szertartásokra, temetkezésekre szolgáló kultuszhelyek voltak. Ilyenek az ú. n. kelta emlékek, a mesterséges halmok, - iumulusok - az óriási faragatlan kősziklákból, primitív módon összeállított megalithművek, a dolmenek, menchirek stb. Az emberi műveltség bölcsőjének a hagyomány Elő-Ázsia vidékét tartja, s a mesopotamiai fensíkon felásott épületomladékok jelölik az első épületek helyeit. Az itt lakott népek romokban heverő műemlékei közül az assyr építkezés némi maradványai nyújtanak legelőször példát a falazatok különböző nemeire, polygon vagy kyklopfalra, a rétegzetes falazatra, a boltozatra, mely az őket megelőző kaldeusok álboltozatával szemben már a boltozatépítés törvényeinek érzésével épült, a kupolatetőre, az oszlopokra, mint koncentrált terhek támasztó szerkezetére, itt találjuk a szerkezeti és díszítési elemeknek egész kis gyűjteményét. Ez elemeket a későbbi népeknél fontos szerkezeti részekké látjuk az építéstörténet folyamán alakulni, fejlődni, s az anyagok egymástól eltérő alakithatóságának és különböző célra alkalmazásának megfelelőleg más és más formákat, illetőleg konstrukciókat hoznak létre. Vissza