Epikuros/Lucretius

Előszó

Az antik görög társadalom hanyatlásának időszakában, amelyet hellenisztikus korszaknak nevezünk, a bölcselet terén Epikuros volt a materialista irányzat folytatója. Nagy érdeme abban áll, hogy új elemekkel gazdagította, fejlesztette tovább a materialista bölcseletet és egyszersmind szembeszegült azokkal az idealista és misztikus felfogásokkal, amelyek a hellenisztikus korszakban virágzásnak indultak.
Epikuros i. sz. előtt 342 341-ben született Samos szigetén. Atyja falusi tanító volt. Még ifjú korában Athénbe ment, de csak rövid időre; Kis-Ázsia különböző városaiban élt és közben Demokritos bölcseletét tanulmányozta. 307-ben visszatért Athénbe, ahol társas iskolát nyitott. Ez az iskola a történelemben „Epikuros kertje" név alatt ismeretes. Athénben halt meg, i. sz. e. 270-ben.
Epikuros Görögország történelmének abban a zavaros korszakában élt, amikor már megindult a makedón birodalom felbomlási folyamata és amikor megkezdődött Makedón Sándor utódainak versengése a hátramaradott óriási örökség felosztása körül. Még Epikuros gyermekkora idejében folyt le a khaironeiai csata (338) és a korinthosi kongresszus (337): mindkettő fontos esemény az ókori Görögország történetében. Khaironeiánál a makedón seregek a görögök fegyveres ellenállásának utolsó kísérletét zúzták szét. A Demosthenes által föllelkesített demokrata szövetség kénytelen volt meghátrálni Makedónia katonai, technikai és pénzügyi fölénye előtt. A görögországi demokrata csoportok gazdaságilag sokkal gyöngébbek voltak, semhogy képesek lettek volna újra harcba szállani. Vissza