Eőrséghnek Leirása

Előszó

Ez a munka, amely most második (javított) kiadásban kerül a Kedves Olvasó kezébe, több mint másfél évszázadig kéziratként pihent a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában. Bár az Őrséggel foglalkozó kutatók nem feledkeztek meg róla, és mind történészek, mind nyelvészek felhasználták egy-egy érdekes tudósítását a tájról, az érdeklődő közönség nem ismerhette meg mindaddig, amíg a Vas megyei táj lokálpatriótáit egyesületté szervező Őrségi Baráti Kör 1985-ben az akkori anyagi és technikai lehetőségükkel élve ki nem adta tudományos feldolgozásra is alkalmas könyv formájában.
A kéziratot saját keltezése szerint 1818-ban írta Nemes-Népi Zakál György. Nevét máskor Szakál Györgynek is írta. Mint azt bevezetőjében írja, egyrészt Kulcsár István, neves szombathelyi líceumi tanár, Mikes Kelemen Törökországi leveleinek kiadója, Széchenyi István tanár biztatására, másrészt szülőföldje iránti szeretetből írta meg munkáját, amely tudományos szempontból mind a mai napig a legteljesebb leírás az Őrségről.
A könyvből kitűnik, hogy a kor eszméi megérintik. Több megjegyzése utal arra, hogy a felvilágosodás híve. Így például az iskoláztatásról, a nők helyzetéről mondott véleményére utalhatunk. Az is bizonyos, hogy a kor kibontakozó eszméjét, a nacionalizmust tudatosan vallja. E kérdésben itt-ott túlzásokra is ragadtatja magát. Ám a korban zajló nyelvújítástól idegenkedik, elveit nem érti, félti tőle nyelvünk magyarságát. Ha egyáltalán bekapcsolódott volna a nyelvújítási harcba, bizonyára ortológusnak mondanánk. Vissza