Enyv és szappan

Előszó

Részlet:
Első fejezet, amelyben egyik hősünk a Nőtől jön, másik az Istentől megy

Hát ez is furcsa randevúzó-hely itten, a zsidó hitközség épülete előtt, na, nem túlságosan romantikus! De hát romantikát hajszol most az ember, 1944 márciusában? Ördögöt. Az ember most a nyavalyás kis életét emeli a tenyerén, mint valami papírvékonyságú porcellánvázát, míg a kíméletlenül tolongó-nyüzsgő tömegben közlekedik. És persze azon van az ember, hogy a vad áradatban ki ne üss-ék kezéből az egyetlen kincset, a Létezés.
Igen, mert az ember egy napon rájön, hogy így nem megy tovább, a régi keretek között. Mert immár nyakára hurkolták la kötelet és perceken belül elkezdhet cikákolni, majd elkékülni, kimeredt szemekkel és borzasztó szívdobogással... az istállóját neki, mi manapság egy emberélet? 1944 márciusában. Micsoda légypötty jelentéktelenség a többiek számára, hogy doktor Mérei Soma, volt gimnáziumi tanár él-e, vagy sem? Kit érdekel Londonban, Moszkvában, Ottavában, New Yorkban, Hamburgban, de még itt Budapesten is? Már pedig az ember keserűeket nyel ettől la gondolattól, hogy minden érdeklődés és részvét nélkül áttapossak a másvilágra, holott..
- Alászolgája tanár úr!
- Jóreggelt, szervusz.
Mérei pillanatig kutatott az emlékezetében és míg a kezét nyújtotta, már el is csípte a barna fiú nevét. Sőt a helyét is, ott a jobb mező negyedik sorában, Maurer és Rogyák között, az 1936-ban érettségizettek bandájából. Vissza