Enyingi Török Bálint emlékezetére

Előszó

Kedves Barátaim!

A történelem tények, legendák és tanulságok bonyolult fonata. Az emlékezet meg nagyító, s vagy a tényt, vagy a legendát, vagy a tanulságot nőtteti sokszorosára. Az utókor ezen - az emlékezet nagyítóján - át szemléli a múltat A régvoltat ugyanúgy, mint a tegnapelőttöt, az isonzói harcokat, a Don-kanyart. Hiszen az emlékezők maguk formálják az emlékeket. Sokszor a hallgatóik szája íze szerint. Egy végvárról végvárra járó vándor lantos, és egy író Enyingi Török Bálint úrból faragott rettenthetetlen daliát, akit a nép még halála után is visszavárt, mint a székelyek Csaba királyfit. Személye így él bennünk, kései utódokban - s Tinódi Lantos Sebestyén és Gárdonyi Géza festette kép nyomán - makulátlan hősként, sőt áldozatként is szívünk közepében. így őrzi őt Enying, s immár e szép tögyfa-fej: Gál János fafaragó művész keze munkája. A magyarságnak hányattatásában, - mint minden népnek - szüksége volt és szüksége van hősökre, emberfeletti emberekre, hogy példájukból táplálkozzék. Török Bálint még ellenségei szerint is szép férfi volt, szálfatermetű, s termetén, vonásain nincs mit szépíteni. Nem véletlen, hogy asszonyok ríttak utána leginkább, amikor a tőrök elhurcolta. Jelleme emlékét is úgy őrizzük, ahogyan alakját őrzi az emlékezet: a végvári vitézek példaképeként, bátor katonaként, aki ízig-vérig kora embere volt. Akkor is, amikor a királyait váltogatta, akkor is, amikor az ellenséggel paktált, - ha az érdekei is úgy kívánták. Reneszánsz, sokarcú ember volt. Vissza