Előszó
Örömmel adjuk át testvéreinknek az új szombatiskolai tanulmányt, amely Isten családjáról szól. Lehetséges, hogy sokak számára a család szó már nem ugyanazt jelenti, amit Isten számára jelent. Ő azonban nem mond le arról, hogy egyesítse szeretetében a két világot: az el nem bukott világot az elbukott Földdel.
Indítsák meg belső emberünket azok az erőfeszítések, amelyeket a gondviselő Isten tesz azért, hogy örök részt kapjunk a teremtett világban! Abban a teremtettségben, amely eredetileg tiszta és szent volt. A szenny, a vétek legkisebb jele sem mutatkozott. Bár a bűn bejött, bár beszennyezte és tönkretette a világegyetem egy részét, Isten nem mondott le arról, hogy "ismét egybeszerkessze" azt, amit a Rossz kettéhasított. Egyszer - hamarosan - minden olyan lesz, ahogyan az Úr eredetileg eltervezte. harmónia, szépség, arány, teljesség - ezekre vágyik Isten, és szeretetében bevonja a gondolkodó embert a helyreállítás munkájába. Mielőtt mint vízesés zúgása megszólal a hang: "Íme mindent újjá teszek" - az emberi szívben szólal meg. Ott kell, hogy meginduljon valami fontos folyamat: a helyreállítás, újjáteremtés munkája. Az ember csakis ilyen úton juthat el addig, hogy végül megtalálja elveszett helyét a hatalmas Teremtő oldalán.
Tanulmányunk szól elveszettségünkről, valóságos helyzetünkről, feltárja a Szentírásból a tisztaság és a szent élet útját. Adjon Isten áldást a tanulásban, és adjon részt mindnyájunknak az Ő bolygók és naprendszerek határait és távolságait nem ismerő családjában.
Legyen részünk minden idők istenfélőinek vágyakozásában és óhajuk beteljesedésében, miként az alábbi versrészletben is olvashatjuk:
"Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia!
Ó, Isten, néped kegyelmes királya!
Vezéreld jóra egész életünket,
Tégy tulajdon népeddé bennünket.
légy segítségül, ki a magasságban
Ülsz drága véreden szerzett országodban;
Tégy engedelmes, hű polgárokká
S nyert kincseidben birtokosokká"
(Pálóczi Horváth Ádám: A nagy Király jön...)
Vissza