Fülszöveg
Mindenki tudja, hogy dr. Watson Sherlock Holmes jobbkeze, így eltűnése óriási döbbenetet vált kí. Még magának Sherlocknak sincs fogalma arról, hol lehet hűséges barátja. Enola figyelmét felkelti a rejtélyes eset, de vannak egyéb gondjai is: bátyjai továbbra is keresik, és lelepleződése katasztrofális következményekkel járna.
Ám amikor a Watson-rezidenclán egy folyondárral, galagonyával és fehér pipaccsal teli bizarr virágcsokor tűnik fel, Enolának cselekednie kell. FelöltI legkifinomultabb álruháját, és a csokor küldőjének nyomába ered - mégpedig sebesen, mert tudja: a virágok a halált szimbolizálják.
A Magyarországon Is óriási népszerűségű Enola Holmes-sorozat harmadik részében a tétek minden eddiginél magasabbak, a rejtélyek pedig minden korábbinál mélyebbek.
i :
.1
f I ¦ n
11
I'
I
¦ t.
vf
i
V-
V
¦í
1
I Majd nem törődve a vasárnapi ruhában 'fétálgatók tekintetével, nekiálltam két kézzel megregulázni a csúszásnak indult parókát. Hogy kissé rendbe...
Tovább
Fülszöveg
Mindenki tudja, hogy dr. Watson Sherlock Holmes jobbkeze, így eltűnése óriási döbbenetet vált kí. Még magának Sherlocknak sincs fogalma arról, hol lehet hűséges barátja. Enola figyelmét felkelti a rejtélyes eset, de vannak egyéb gondjai is: bátyjai továbbra is keresik, és lelepleződése katasztrofális következményekkel járna.
Ám amikor a Watson-rezidenclán egy folyondárral, galagonyával és fehér pipaccsal teli bizarr virágcsokor tűnik fel, Enolának cselekednie kell. FelöltI legkifinomultabb álruháját, és a csokor küldőjének nyomába ered - mégpedig sebesen, mert tudja: a virágok a halált szimbolizálják.
A Magyarországon Is óriási népszerűségű Enola Holmes-sorozat harmadik részében a tétek minden eddiginél magasabbak, a rejtélyek pedig minden korábbinál mélyebbek.
i :
.1
f I ¦ n
11
I'
I
¦ t.
vf
i
V-
V
¦í
1
I Majd nem törődve a vasárnapi ruhában 'fétálgatók tekintetével, nekiálltam két kézzel megregulázni a csúszásnak indult parókát. Hogy kissé rendbe szedjem magam, megemeltem, hogy feljebb
- Ne! - sikította egy magas hangocska.
; Meglepetten fordultam a rémült könyörgés forrása felé, s hát nem a kis utcagyerek meredt rám ijedten egy faládából (amilyenben a szárazárut tárolják) a sarki üzlet bezárt ajtaja mellől?! Akaratomon kívül éppen a menekülése útjában álltam meg, de talán sosem veszem észre, ha nem kiáltja el magát:
- Ne, kérem, ne! - jajveszékelt.
A csodálkozástól megkövülten tartottam kezeimet a paróka egy-egy oldalán.
- Mit ne? - tört ki belőlem. El sem tudtam képzelni, mitől rémült meg ennyire.
- Ne vegye le a "aját! Meg az orrát se vegye le! - süvöltötte.
- - Ól - bólogattam lassan, okosan, mintha már érteném. A fiú nyilván hibbant volt, és óvatosan kellett bánni vele. Kerülve minden hirtelen mozdulatot, mintha egy sarokba szorított állattal néztem volna szembe, hagytam, hogy a paróka visszacsússzon, ahova kedve tartja. - Kendben van - kezdtem nyugodt, biztató hangon. - Semmi baj. Szeretnél egy pennyt? - húztam ki a zsebemből egy marék aprópénzt.
Vissza