Engem válassz!

Fülszöveg

Milán lassan betölti a tizennyolcadik életévét, nincs so/c barátja, de nem magányos, egy állatmenhelyen dolgozik, mert él-hal a kutyákért
Nyugalmas napjait azonban hamarosan több esemény is megzavarja. Szinte egy időben két lány is betoppan az életébe, és az is egyre világosabb lesz számára, hogy valami nincs rendben az egészségével. A hetek óta tapasztalt tünetei kezdenek egyre ijesztőbbé válni, és mire elhatározza, hogy orvoshoz fordul, az egyik délután rosszul lesz a menhelyen. Majd sorra derülnek ki körülötte olyan titkok, amelyekről addig sejtelme sem volt, de pár hét alatt alapjaiban forgatják fel a mindennapjait.
Kire támaszkodhat Milán a bajban? Az anyjára, aki ellátja ugyan bőven pénzzel, de érzelmileg nehezen elérhető számára? Miki bára, a menhely vezetőjére, aki az első perctől kezdve úgy bánik vele, mintha a saját fia lenne? Esetleg Diára, aki elhatározta, hogy megszerzi magának a „magányos farkast"? Vagy Adélra, a menhelyen önkénteskedő lányra, akivel az első... Tovább

Fülszöveg

Milán lassan betölti a tizennyolcadik életévét, nincs so/c barátja, de nem magányos, egy állatmenhelyen dolgozik, mert él-hal a kutyákért
Nyugalmas napjait azonban hamarosan több esemény is megzavarja. Szinte egy időben két lány is betoppan az életébe, és az is egyre világosabb lesz számára, hogy valami nincs rendben az egészségével. A hetek óta tapasztalt tünetei kezdenek egyre ijesztőbbé válni, és mire elhatározza, hogy orvoshoz fordul, az egyik délután rosszul lesz a menhelyen. Majd sorra derülnek ki körülötte olyan titkok, amelyekről addig sejtelme sem volt, de pár hét alatt alapjaiban forgatják fel a mindennapjait.
Kire támaszkodhat Milán a bajban? Az anyjára, aki ellátja ugyan bőven pénzzel, de érzelmileg nehezen elérhető számára? Miki bára, a menhely vezetőjére, aki az első perctől kezdve úgy bánik vele, mintha a saját fia lenne? Esetleg Diára, aki elhatározta, hogy megszerzi magának a „magányos farkast"? Vagy Adélra, a menhelyen önkénteskedő lányra, akivel az első perctől tökéletesen megértik egymást?
Később még az állatkórház folyosóján is azon gondolkoztam, amit Zsombor a kocsiban mondott. Egyszerűen nem tudtam mire vélni a dolgot. Lassan több mint három éve egy osztályba járunk, réges-rég kialakítottam a véleményemet róluk. Elkényeztetett, gazdag kölykök, csak a külsőségekre alapozó, felszínes gondolkodással, akiknek semmi más nem tölti ki a napjait, mint egymást túllicitálni a drágábbnál drágább holmikkal, meg reggeltől estig azon agyalni, hogy a következő napra kit pécézzenek ki maguknak végtelen unalmukban. Erre tessék! Csak egy tehetetlen, segítségre szoruló élőlény kell, és kibújnak belőlük az érzelmek? Na, nem mintha egyik pillanatról a másikra megváltozott volna a véleményem az egész bagázsról. Nem vagyok én olyan könnyen meggyőzhető, de tény, hogy Zsombornak sikerült alaposan meglepnie. Olyan volt ez az egész, mint amikor egy sötét szobában résnyire elhúzzák a függönyt, és egy percre kikukucskálhatsz a napfényre. De csak olyan rövid időre, hogy utána egyszerűen nem hiszed el, amit láttál. így voltam vele én is. Vissza