Engel Tevan István kiállítása 1996. október

Előszó

Engel Tevan István a barátom - otthon, a gyűjteményemben a sokak által ismert és kedvelt újévi rézkarc kártyáinak hosszú sorozata jelzi, milyen régóta; barátaink közül többen a közös barátaink, még azelőttről, hogy egymást ismertük volna. Róla szólván, ezért elfogult vagyok; ezt jobb kimondani mindjárt a legelején. A személyesség miatt: nehéz volna úgy beszélnem grafikai művészetéről, hogy ne gondoljak - gondoljunk mindannyian - arra is: nemcsak egy művész életművéről; valójában mindannyiunk törekvéseiről, munkásságáról van szó.
Java éveiben járó művész kiállításának képeit kíséri ez a kötet. Engel Tevan, aki könyv-grafikusként indult pályáján, s - dicséretképpen és elismerésül mondom - illusztrátorként futott be, mindjárt a kezdet kezdetén: java éveiben, már mint e műfaj mestere, újjáformálta grafikai eszközeit. A változás magyarázatot kíván.
A továbblépés, külsődlegesen, nyilván kényszer volt: ceruzája alól kihullottak, a semmibe lebbentek el a könyvlapok. Néhány évvel ezelőtt - az 1980/90-es évek fordulóján, amikor úgy hittük, minden csak jobb irányban változhat - a könyv-grafika megszűnt Magyarországon. Engel Tevant ez, persze, nem törte meg: rajzolja tovább illusztrációit is. Lakásán járva, évek óta láthatja bárki: nyomtatott könyvek mellett grafikai lapok állnak. Már méretük is jelzi: bár könyvhöz, de nem valóságos könyvbe készültek. Engel Tevan megvette a könyvet, s mert üres volt, ti. rajz nem volt benne, pótolta az illusztrációkat, külön lapokon. Vissza