Éneklő egyház I.

Előszó

Az "Éneklő Egyház" c. Népénektár szerkesztőbizottsága hosszabb időn át foglalkozott a kíséretek kérdésével is. Mindenekelőtt megállapította a kíséretek nehézségi fokára, stílusára, technikájára vonatkozó alapelveket, javításával létrehozzon egy kísérőkönyvet. Utóbb azonban kiderült, hogy e szerkesztő vállalkozás lehetetlen, de szükségtelen is. Lehetetlen, mert a kiséretszerkesztés végső soron mégis egyéni alkotó munka, melyet nem lehet kollektíve végezni. De szükségtelen is, mert a kíséret nem kíván olyan bizottsági garanciát, mint a hittani, liturgiai, pasztorális tekintetben szorosabb ellenőrzésre szoruló ima- és énekkönyv. A döntés tehát az lett, hogy próbálkozzanak többen az egyéni alkotó munkát igénylő komponálással, s lehetőleg több - teljes vagy részleges - kíséret lásson napvilágot (feltéve, hogy a szakmai mércét megüti), eleinte ideiglenes próbakiadásban, azután döntse el majd a gyakorlat, melyikből mi válik be. E próbakiadások közül egy- neme egyetlen - a jelen kísérlet.
Az egyszólamú művek harmonizálása kényes munka. A tiszta egyszólamúság világában született gregorián vagy régi népének dallamok nem kívánnak harmóniai köntöst, sőt némileg kárt szenvednek a kísérettől. Ha csak a művészi szempontokra figyelnénk, vagy meg kellene maradnunk az egyszólamúság mellett, vagy egy korszerű műzenei kompozícióba kellene illeszteni az egyszólamú dallamot, annak teljes átértelmezésével (mint a gregorián Palestriánál, a korál Bachnál,l a népdal Bartóknál, Kodálynál). Ám a gyakorlat mást kíván. Az emberek többsége igényli az orgonakíséretet, viszont az önálló kompozició, az igazán korszerű műzenei nyelv megzavarja őket. Vissza