Előszó | 5 |
Névtelenek | |
Enyém vagy... | 17 |
Oly édes és vidító... | 18 |
A hársak lombja foszlik... | 19 |
Az erdő zöld pompában áll... | 20 |
Ékes nyár, isten áldjon! | 21 |
Úrnőm, víg legyen... | 22 |
Jöjj, én kedvesem... | 23 |
Nem búsulok ezután... | 24 |
A hajnalcsillag már az égen... | 25 |
Sírjál, szemem, sírj én lelkem... | 26 |
Der von Kürenberg: | |
Több mint egy éven által... | 29 |
Ez a csillag a sötétben... | 30 |
Mért küldesz bánatot rám... | 31 |
Víg szerelemben... | 32 |
Még nevendék szüzecske... | 33 |
Az éjjel ágyad mellé osontam... | 34 |
Ó, mennyit búslakodtam... | 35 |
Elő hamar lovammal... | 36 |
Az asszony és a sólyom... | 37 |
Kegyetlen el ne válassz... | 38 |
Késztet szívem keserve... | 39 |
Szépséges asszony... | 40 |
Ha egyszál ingben állok... | 41 |
Álltam tegnap a bástyán... | 42 |
Meinloh von Sevelingen: | |
A választottam ifjú... | 45 |
Jól élek én... | 46 |
Vonzódom egy kegyeshez... | 47 |
Oly hírt hallottam én... | 48 |
Szolgálatomat fölajánlom... | 49 |
Dietmar von Aist: | |
Egy asszony áll magában... | 53 |
Alszol, gyönyörű gyöngyöm? | 54 |
Mi gyógyítja a bánatot? | 55 |
A magas hársfa tetején... | 56 |
Szép kegyesemnek hírnöke... | 57 |
Elértem végre a célt... | 58 |
Der burggraf von Regensburg: | |
Magányom fűszere: szép hölgy... | 61 |
Der burggraf von Rietenburg: | |
Már, ha úgy akarja... | 85 |
Spervogel Anonymus: | |
Hallj udvari regét... | 69 |
Engem az aggkor ijesztget... | 70 |
A gazdag mily hetyke legény... | 71 |
Tudod-e, mit tart a sün? | 72 |
Jég vagy zápor essék... | 73 |
Volt egyszer egy farkas... | 74 |
Egy farkas sakkozott... | 75 |
Egy farkas kolostorban élt... | 76 |
A pokol nagy szemétverem... | 77 |
A mennyben áll egy palota... | 78 |
Hatalmas mindenek felett... | 79 |
Krisztus tűrte a kínhalált... | 80 |
Szent Húsvétra virradva... | 81 |
Erdő növénye... | 82 |
Spervogel: | |
Ki tanácsot kér... | 85 |
Igaz katonavirtus... | 86 |
Ki ostobán barátot keres... | 87 |
Szegénység, szörnyű csapás... | 88 |
Dícsérjük ezt a kalászt... | 89 |
Ha erkölcsös leány... | 90 |
Heinrich VI. von Hohenstaufen: | |
Méned homályba visz hát... | 93 |
Ékes birodalomnál... | 94 |
Friedrich von Hausen: | |
Egy ékes szép személy... | 97 |
Édes hivemtől válva... | 98 |
Isten jósága mondhatatlan... | 99 |
Sebzett szívem sajog... | 101 |
Elgondolom... | 103 |
Ha egyszer én megérhetem... | 105 |
Borús vagyok, boldogtalan... | 107 |
Szivemtől testem immár... | 110 |
Lelkemben én... | 112 |
Heinrich von Veldeke: | |
Ki hölgyem előtt... | 115 |
Izoldával kénytelen... | 116 |
Midőn még élt... | 117 |
Hiszen legyőzött... | 118 |
Növelje Isten benned... | 119 |
Gyötörjenek hét évig... | 120 |
Rudolf von Fenis: | |
Magamnak okoztam bánatot... | 123 |
Dallal akartam elűzni... | 124 |
Cserkészek az erdőn... | 126 |
Albrecht von Johannsdorf: | |
Egy nő meg én... | 129 |
Kik útrakelnek... | 132 |
Tudom, hogyan kél... | 134 |
Akárkit is, ki mondaná... | 136 |
Bernger von Horheim: | |
Úgy érzem mindig... | 139 |
Hazugságdal... | 140 |
Heinrich von Rugge: | |
Most útra kelek... | 143 |
Hogy szép hölgyedről... | 144 |
Mindig sugaras napokat... | 145 |
Hartwig von Raute: | |
A drága nőt, ha látom én... | 149 |
Heinrich von Morungen: | |
Úrnőm, adj sebemre írt... | 153 |
Ily égi gyönyörben, örömben... | 154 |
Ó jaj, mit ér... | 156 |
Elbujdosás | 158 |
Édes szép gyilkosom... | 159 |
Rangos hölgyet szeretni ó mi dőre | 160 |
Úgy jártam én, mint a balga gyermek | 161 |
Ó jaj nekem... | 163 |
Szomorú tekintet, keserű bánat... | 165 |
Reimar von Hagenau: | |
Szivem mindenünnen... | 169 |
Azt mondják, itt van újra... | 171 |
Ne kérdjétek minduntalan... | 173 |
Csak zengem és panaszlom... | 175 |
Nékem tanácsot ki ad? | 177 |
Szerelem mozgolódik bennem | 178 |
Jó hírnököm, menj sietve... | 179 |
A naptól, hogy enyém... | 181 |
Hartmann von Aue: | |
Köszöntnek néha rám... | 185 |
Ki életében sohase... | 186 |
Régen szolgálom őt... | 187 |
Most útra kelek... | 188 |
A kereszt kér... | 189 |
Mily gyönyörűek... | 191 |
Részlet a "Szegény Henrik"-ből | 193 |
Wolfram von Eschenbach: | |
Karma éle felhőkbe tép... | 203 |
Májusban... | 205 |
A "Parzival" bevezetése | 207 |
Gottfried von Strassburg: | |
Részletek a "Tristan és Isot"-ból | |
Költők seregszemléje | 217 |
Az istenítélet | 224 |
Walter von der Vogelweide: | |
A hársfaágak csendes árnyán | 233 |
Hogy a nyár megérkezett... | 235 |
A tél minekünk míly kárt okozó... | 237 |
Nő, pompás alkotásu lény... | 238 |
Koszorúmat meg ne vesd... | 240 |
Hajnali dal | 242 |
Egy nőnél mi kevesebbet... | 246 |
Sínylette sok madár... | 248 |
Remény volt bennem... | 249 |
Ó, boldog óra... | 250 |
Ó jaj, világ... | 251 |
Egy kőre ültem... | 252 |
Oly széles vagy, oly hosszú vagy, én Istenem... | 253 |
Hej! nevethet Rómában | 254 |
Ó jaj, Némethon... | 255 |
Hajtogatták nekem a vének... | 257 |
Indulnék... | 259 |
Ó jaj, hogy eltünt minden... | 260 |
Búcsú a világtól | 262 |
Egy bölcs elém tárta... | 264 |
Ulrich von Lichtenstein: | |
Részlet "A hölgyeknek való szolgálattétel"-ből | 269 |
Üdvöm javára váljék... | 285 |
Táncóra | 289 |
Neithart von Reuental: | |
Puszta sík volt idáig a rét csak... | 293 |
A fák tar ága szürke... | 296 |
Elmúlt a kietlen tél... | 297 |
Szökell egy aggnő... | 299 |
Nagy a május hatalma... | 300 |
"Énekelj, aranymadár" | 302 |
Wernher de Gartenaere: | |
Részletek a "Meier Helmbrecht"-ből | 307 |
Tannhäuser: | |
Tél múltán | 317 |
Johannes Hadlaub: | |
Gyermeki szerelem | 323 |
Klara Hätzlerin: | |
Az én szemem... | 327 |
Legdrágább lány... | 328 |
Az elválás megsebzett | 329 |
Hugo von Montfort: | |
Már alkonyul | 333 |
Oswald von Wolkenstein: | |
Vénség panasza | 337 |
A kötet költőiről | 341 |