Ének-zene II.

Előszó

ELŐSZÓ
Ez a könyv folytatja azt a művészi munkát, amit a gimnázium I. osztályában az ének-zene órákon megkezeltünk annak érdekében, hogy mind mélyebbre hatoljunk a zene birodalmába. A megismerést követő zenei élmények az idén új tájak felé visznek bennünket.
Az ifjúsági és forradalmi dalok hétköznapjainkat kísérik és ünnepeink fényét emelik.
A magyar népzene új stílusa történelmünk utolsó két évszázadának hű zenei tükre, ma is születő dallamai zenei anyanyelvünk friss, színes fordulatait őrzik.
A bécsi klasszicizmus nagy mesterei Magyarország szellemi és földrajzi közelségében éltek és alkottak. Remekműveik hamarosan belekerültek a magyar zenei élet vérkeringésébe, koncertjeinken, hanglemezeinken naponta találkozhatunk velük.
A romantikus zene érzelemgazdagsága, forradalmi lendülete ugyancsak korán megértőkre talált hazánkban. Nagyjainak névsorában magyarokat is találunk, s a nálunk megfordult zeneszerzők gazdag sora azt bizonyítja, hogy Európa felfigyelt sajátos nemzeti hangunkra.
A XVIII—XIX. század magyar műzenéje éppen ezzel a hanggal talált önmagára. Fejlődésének útját ma is virágzó zenei intézményeink: az Operaház, a Filharmóniai Társaság és a Zeneakadémia jelzik.
Az ebben a korszakban kialakult, vagy továbbfejlődő zenei műfajok és formák a mai zenehallgatók millióit gyönyörködtetik. Megismerésükkel zenei élményeink további gazdagodását érjük el. Budapest, 1979 tavaszán
Lukin László Ugrin Gábor Vissza