Előszó
Igazi városoknak nemcsak az ország földrajzi gazdasági, közlekedési térképén van föl nem cserélhető helyük, a nemzet történelmi, szellemi térképén is megkülönböztető, gazdagító szint jelenthetnek,...
Tovább
Előszó
Igazi városoknak nemcsak az ország földrajzi gazdasági, közlekedési térképén van föl nem cserélhető helyük, a nemzet történelmi, szellemi térképén is megkülönböztető, gazdagító szint jelenthetnek, s kívánatos is, hogy jelentsenek.
Történelmi, szellemi térképeinken - Köncöl Imre tanulmányából is tudjuk - sok századon keresztül volt Székesfehérvárnak messze sugárzó jelentősége. Neve a honfoglalással kapcsolódott össze: a krónikák szerint a honfoglalás győztes csatái után itt ütött sátrat Árpád, a Fehérvár közelében lévő Noé hegyen, hogy megpihenjen. Ez a táj lett a fejedelmi Megyer törzs szállásterülete, Esztergom mellett, - sőt előtt - Székesfehérvár lett az ország első helysége. A XI. században már itt tartották az országos törvénynapokat, ez a város lett századokra, a magyar királyok koronázó és temetkező helye.
A magyar írásos kultúra bölcsője is, fontos vonatkozásban. Iskolák már a XI. században működtek Székesfehérvárt, a királyi kancellária tényleges vezetője - 1291-től - a törvény szerint mindig a fehérvári prépost volt. A legrégibb magyar nyelvemléknek, a tihanyi apátság 1055-ös alapító levelének az összefüggő magyar nyelvű sora is a "Fehérvárra menő hadi útra" vonatkozik. Már Anonymusnál szerepel Fehérvár; Ákos mester - ő tekinthető az első fehérvári írónak - meg éppen Fehérvárt lakott, udvari káplánként, majd őrkanonokként, s a királynő kancellárjaként. Ákos mester örökítette meg gesztájában, a XIII. század derekán, a fejedelmek és Szent István uralkodásának első időszakát, a kalandozásokat, Lehel és Botond Históriáját, s jegyezte fel azokat a kincseket, amelyek akkor a székesfehérvári egyházban voltak Fehérvári őrkanonoknak tudták sokáig a Bécsi Képes Krónika szerzőjét is. S fehérvári születésű volt minden bizonnyal az a Karádi Pál, aki az első magyar vígjátékot, a Balassi Menyhért árultatásáról szóló komédiát kiadta, egyesek szerint írta is - a XVI. században.
Vissza