Ének és Lélek 1.

Előszó

Alsógödön - mint kis ministráns - hallottam először magyar népdalt. Nagy László atya főként a vidámabbját tanította nekünk: "Porzik, porzik a monostori utca...", " Úgy tetszik hogy...", " Ó mely sok hal... ", stb. Kirándulások, zarándokutak, horgászások állandó kísérője volt az éneklés.
Sajnos később Pestre költöztünk. Gödi éveim, Isten veletek. Volt azonban valami nagyon jó ebben is. A Práter utcai fiúiskolában kitűnő énektanárom volt Tóth Mihály személyében. Neki köszönöm, hogy az alsógödi kezdetek után mélyen belém oltotta az értékek megbecsülését. A kórust többször hívták a rádióba is. Ez időkből egy epizód:
A rádió fölvételek után énekszóval vonult haza a diákkórus. Felejthetetlen pillanat volt, amikor a Horánszky utcából a Pesti Jézus Szíve templom elé kanyarodva Mihály tanár úr "NOTA ÁLLJ!"-t vezényelt. Szilenciumban lépkedtünk el a portálé előtt.
Ekkor ő, a templom tengelyébe érve, nagy tisztelettel megemelte kalapját a láthatatlan és titokzatos Házigazda előtt. Akkor, 1951-ben, mindenki szeme láttára! - Sapienti sat.
Mindannyiunkat megfogott és lenyűgözött vidám lényéből áradó nagy-nagy tisztelet minden tiszta forrás és igaz érték iránt. És nemcsak tiszteltük, de szerettük is. Mert szigorú volt és derűs lelkületű, nagyon igényes és melegszívű egyszerre!
Negyvenöt év múlt el azóta. Életútjaink szerte szaladtak. A hetvenes évek végén újra találkoztunk. Ekkortájt ő vezényelte az OTP-Bartók kórust. Mint tenor énekelhettem ismét a keze alatt. Azután ismét eltelt húsz esztendő. Nagy örömömre mostanában ismét többször találkozunk. Köszönöm, hogy a triumvirátus olykor befogad: Ft. Suló Lajos, hajdani kurzustársam, kántor-karnagya, G. Horváth József és mindannyiunk jó barátja, hajdani énektanárom Tóth Mihály. A jó Isten áldja meg és óvja őket sokunknak örömére és lelki gazdagodására! - Minket pedig segítsen, hogy drága Mestereinknek legalább valami keveset tudjunk „visszafizetni". Ez a kicsiny kötet ezt a célt is szolgálja! Vissza